Ti is éreztétek már úgy, hogy valójában nincs senkitek és nem számíthattok igazán senkire?

Persze, pont miután a saját anyám közölte, hogy úgy gondolkozzak, hogy minden ember csak és kizárólag magára számíthat...

Először elég rosszul esett. De végül is igaza van. És tulajdonképpen jót tett azzal, hogy így a képembe vágta.

Az élet értelme pedig ugyanaz, mint eddig: az, hogy jól érezzem magam. Esetleg hogy segítsek kicsit másokon, de végül is az is jó érzés, szóval az első kategóriába tartozik. Ennyi, se több, se kevesebb. Ez pedig csakis rajtam múlik :)