Én most szerelmes vagyok? (14L)

Nos, ezt nehéz lesz rövidre fogni. Azért megpróbálom.

14 éves vagyok, lány. A kérdéses személy az osztálytársam. Azt tudom, hogy szeretem, csak azt nem, hogy ez szerelem, szeretet, vagy mi a mókus.

Másfél éve járunk egy osztályba, nem volt az a "szerelem első látásra", vagy ilyesmi, az osztályból nem is igazán szúrtam ki. Aztán valahogy beszélgetésb elegyedtünk; most ott tartunk, hogy legjobb barátok vagyunk. De már egy ideje... Nem tudom mi történik. Pillangók nincsenek a hasamban, de a szívverésem a normál 10-szeresére ugrik, amikor beszélünk. Mindig meg tud nyugtatni, amikor senki sem. Pl. nyári táborban fel kellett hívnom, mert csak ő tudott megvigasztalni. A vonzalommal kapcsolatban: na abból van elég. Nagyon gyakran érzek erős vágyat, hogy megöleljem, vagy megcsókoljam. Szokták mondani, hogy szexuális vonzalom is kell, ezzel kapcsolatban nem mondanám, hogy le szeretnék feküdni vele. Csupán senki mással nem tudnám elképzelni.

Ez az egész... Szörnyen rossz, és szörnyen jó egyszerre. Amikor vele vagyok, valahogy minden jobb, mert mindig megvigasztal, mert tudom, hogy ott van... Na jó, ez egy kicsit nyálas lett. Bocsi. Amikor meg elmegy, az egész gyomrom egy görcs, szomorú vagyok, meg olyan, mintha ott lenne valahol egy dementor, és ő lenne a patrónusom. Vagy valami ilyesmi.

Szóval ez a helyzet. Igazából teljesen mindegy, hogy szerelem-e, csak annyi érdekel, hogy ha kimondom azt, hogy 'Szeretlek', akkor az jogos-e.

Köszi, ha elolvastad az én jó kis nyálas esszémet! :)