Mikor és ki iránt éreztétek a legreménytelenebb szerelmet az életben?

Nekem sajnos jelen pillanatban is tart: kezdek egyre jobban beleszeretni az egyik lány osztálytársamba, akivel minden hétköznap reggel 7:30-tól délután 2-ig együtt vagyok minden órán, így még ha akarnám, akkor sem tudom nem látni és nem állandóan őt figyelni. Ráadásul a szalagavató műsorban együtt lépünk majd fel, és nagyon sokat segít a tánc gyakorlásában, mert elég esetlen vagyok ilyen téren. Szóval szinte rám erőlteti a rohadt élet, hogy még jobban szeressek bele, miközben minden teljességgel reménytelen, és ha elmondok neki mindent, utána csak szenvedni fogok mint a dög még majdnem 1 évig. És ha mindez még nem lenne elég, jó eséllyel már van barátja, vagy félszavakból legalábbis ezt hallottam ma délelőtt. Minden adott tehát a pöcegödör mélye-hangulathoz :/

18/F

Nektek mikor volt ehhez hasonló, vagy talán még ettől is rosszabb, részetekről nagyon mély, de mégis viszonzatlan és szenvedésre ítélt szerelmi ügyetek?