A lehető legrövidebben megpróbálom leírni. A családommal 1évvel ezelőtt szeptemberbe Törökországba mentünk nyaralni. Ahol az első nap megismerkedtem egy italpultban dolgozó fiatal török sráccal. Talán a sors műve lehetett?

Pontosabban a találkozásunk úgy történt, hogy nem figyeltem és egymásnak mentünk.Mind a ketten zavarban voltunk. Egyébként nagyon aranyos, kedves srác. Következő nap mikor egyedül voltam oda jött hozzám és beszélgetni kezdtünk. Másnap este mikor a szüleim nem figyeltek egy levelet nyomot a kezembe amiben az állt„A gyönyörű kék szemed teljesen elvarázsolt”. Utána meg jött a kis figyelmességeivel. Az utolsó előtti napon diszkó este volt a szállodában a nővérem és a szüleim táncolni mentek, én meg inkább csak néztem őket.Majd az a bizonyos srác hátulról elkapta a kezem és berántott magával táncolni.Zavarban voltam a szívem majd kiugrott a helyéről.Sajnos nem maradhatott sokáig hiszen dolgoznia kellett. Mikor ott hagyott láttam hogy fél szemmel azért figyel és mikor egy idegen jött oda hozzám láttam, hogy féltékeny, de mikor elment akkor látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Ugyan ezen az estén mikor visszamentünk az asztalunkhoz hirtelen ott termet Ő és a hajamat megigazítva egy virágot tett a fülem mögé, sőt még közös fotó is sikerült vele. Itt már éreztem, hogy vonzódom hozzá. Végül az utolsó este a nővéremmel elmentünk a pulthoz ahol dolgozott, mert elakartam búcsúzni Tőle. De Ő ragaszkodott hozzá, hogy este 11 óra után ér rá. Én tiltakoztam, de a nővérem beleegyezett. Amikor a parton megláttam, hogy ott vár rám egész testemmel remegtem, és ezt Ő is látta rajtam, még a hangom is elcsuklott. Beszélgettünk, átölelt és megakart csókolni, de megijedtem és hát így nem sikerült neki. Másnap reggel nem találkoztunk és hát sajnos haza kellett mennünk. Nagyon szomorú voltam és csendben sírtam otthon.2 nap múlva facebookon levelet kaptam amiben az állt, hogy „Nagyon nehezen talált meg itt és ne haragudjak rá”. Minden nap Ő jár a fejemben. Nagyon sokat beszélgettünk a neten. Mikor vele írok az egész testem remeg és a gyomrom görcsbe rándul. Teljesen egymásba szerettünk. Aztán 3 hónap múlva mondtam neki, hogy nem bírom ezt így és felejtsük el egymást, mert egy nap se telt el úgy, hogy nem gondoltam volna rá. Végül elfogadta a döntésemet, de egyikünk sem bírta a másik nélkül. Tényleg bele szerettünk egymásba. Aztán egy két levelére nem válaszoltam erre még a telefonszámomat is kinyomozta a skype-ról. Nagyon hiányzik, már kétszer elengedtem, de mindig vissza jött hozzám. Nem akarom elveszíteni, mert nagyon fontos számomra, fontosabb mint a saját életem. Minden srácban Őt keresem, illetve látom. Általában minden nap beszélünk vagy Ő vagy Én írok rá. Szüleimtől félek tanácsot kérni, mert lehet hogy nem értik meg. De a szívünknek nem tudunk parancsolni és sajnos még a távolság-idő sem segített elfelejteni. Mit tegyek?