Normális hogy így érzem?

Sziasztok 17 éves lány vagyok.. régebben 14-15 sőt még 16 éves korom elején is szerettem volna nagyon barátot, találkozgattam srácokkal de nem jött össze semmi.. buliban néha volt csók, de ennyi..már ettől is "elment a kedvem" beleuntam az egészbe, tökre lehidegültem a fiúk iránt, egyszerűen úgy érzem hogy nekem nincs szükségem pasira, mert olyan aki aranyos és vmennyire azért kinéz( értek itt arrah pl nem ápolatlan), szinte mind foglalt vagy rám nem is néz.. néha érzem úgy h jaj dejó lenne egy srác, de pl. amikor találkoztam egy fiúval annyira idegen volt a helyzet egyszerűen nem tudom magam elképzelni "romantikusan", vagy hogy naponta szászzor ezer szivecskével mondjam hogy szeretlek.. a másik ami zavar hogy a fiúk nagyrésze el lányosodott, nem ők lépnek, nem férfiak, és sok sráccal akivel találkoztam én mondtam a témát, én éreztem magam "dominánsabbnak" és nem akarok olyan kapcsolatot, ahol én lennék a "felsőbbrendű" én mondaná a programokat mindig mert én egy nagyon kimozdulós lány vagyok.. de ennek ellenére jófejnek tartom magam, megértő vagyok, sok barátom van kedves is vagyok de vhogy mintha ilyen téren "befásultam volna"..

ti mit gondoltok? :/