A világot tényleg csak ez a két dolog, a pénz és a szex mozgatja? Szinte mindent csak ösztönből és a vágyak teljesítéséért és a másik nem vonzalmáért teszük? Az ösztön a legfontosabb?

Ha valaki nem érzi a lelke mélyén, hogy az élet több ezeknél a dolgoknál, még akkor is ha nem tudja megfogalmazni. Hát, bizony annak nagyon nyomorult élete lehet.

Ha tudni akarjátok azok az emberek a legboldogabbak az életben, akiket elfogad a közösség amiben él, akiknek van családjuk és szeretik egymást. Az emberi értékek nagyon fontosak, a szeretet, tolerancia. Pénztől és hatalomtól még nem lett boldog senki se.

Vannak olyan emberek akiknek nagyon fontos, hogy segíthessenek másokon. Ez nem képmutatás vagy álszenteskedés a részükről, ilyen a lelkialkatuk. Az, hogy önzetlenül segítsünk embertársainkon alapvető emberi ösztön, ami néha akár kényszerítő erővel is tud hatni. Hiszen szociális lények vagyunk és így alkotott meg a természet. Nem csak negatív ösztöneink vannak. Akkor is igaz ha nehéz a mai világban elhinni. De gondoljatok csak bele. Ha ez az önző, törtető, kapzsi énünk lenne az igazi, miért nem vagyunk boldogok? Miért vagyunk depisek, frusztráltak, boldogtalanok?

Tudjátok mi az igazi érték. Amikor a bennszülöttek az esti tábortűznél, önfeledten beszélgetnek, nevetgélnek és érzik, hogy összetartoznak. Nem azon görcsölnek miért van a másiknak nagyobb kocsija. Hol vagyunk mi ettől? Te jó isten!

"De gondoljatok csak bele. Ha ez az önző, törtető, kapzsi énünk lenne az igazi, miért nem vagyunk boldogok? Miért vagyunk depisek, frusztráltak, boldogtalanok?"

Pontosan az ilyen fajta gondolkodás miatt vagytok depisek, frusztráltak, boldogtalanok. Mert azt mondjátok: nem a pénz, hatalom, szex stb. számít hanem a tolerancia, szeretet, törődés, segíteni másoknak stb. És bár te azt mondod hogy ezek számítanak, mégis a pénzt, a hatalmat, a szexet hajszolod pedig neked szeretet, tolerancia és a többi kell. Ezért depis az ember. Ha nincs pénze, de van aki szereti, akkor pénzre vágyik. Ha van pénze, de nincs senki aki szereti, akkor a szeretetre vágyik. Ahogy mondják: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Mindig az kell ami nincs és mindig az nem kell ami van.

"Vannak olyan emberek akiknek nagyon fontos, hogy segíthessenek másokon. Ez nem képmutatás vagy álszenteskedés a részükről, ilyen a lelkialkatuk. Az, hogy önzetlenül segítsünk embertársainkon alapvető emberi ösztön, ami néha akár kényszerítő erővel is tud hatni."

Ha így van akkor válaszold meg azt a kérdést hogy: ha azért vagyunk hogy másokon segítsünk, akkor minek vannak mások?

Kikérem magamnak hogy társas lény lennék. Életemben nem laktam még együtt senkivel, a kötelező kollégista évek óta.

Nem is viselném el a körülöttem sertepertélő +1 személyt. Önzően az én szabadidőmben, az én szabályaimat akarom követni.

22-es Honnan a francból tudod, hogy én mit hajszolok? Vagy, hogy van-e pénzem vagy nincs? Egyszerűen arról van szó hogy nagyon sokat foglalkoztam önismereti dolgokkal, sokat olvastam és nem szennyet, hanem Jungot és hasonlókat, évekig fejtettem az álmaim. Szóval úgy érzem az átlagnál mélyebbre látok. Tapasztalatból beszélek az emberi természetről.

Ismerek olyant akinek sokkal több pénze van mint nekem és sokkal frusztráltabb mint én. A pszichés zavarainak fizikai jelei vannak. Nem azért ilyen, mert kevés a pénz, hanem mert nem elég neki. Nagy különbség! És miért nem? Mert nem tudja, hogy nem az a valódi baja, hanem a gyerekkori sérülései. Ez elég általános. Vajon rajtam miért nem jönnek kiütések az idegtől? Miért vagyok mégis, nyugodtabb, boldogabb lény mint ő?

Az emberek akkor boldogok ha van egy közösség, ahova tartoznak és ott szeretik, elismerik őket. Egyszerűen így vagyunk összerakva, több millió év alatt alakult ez ki. Ha nem éhezel és nem fázol, van hol laknod és még se vagy boldog azon pénz nem segít. Ez pszichológiai tény. Talán csak az tudja igazán, hogy tényleg így van, aki igazán gazdag.

Egy átlag, magyar miért nem repdes a levegőben, amiért nem úgy él mint egy etiop? Ez nem számít neki a legkevésbé se. Azért frusztrált mert a szomszédnak nagyobb a kocsija, vagy annak van kocsija, neki meg nincs. Pedig az etiop gondolhatná(hibásan), hogy milyen boldog lenne a magyar helyébe. A vágyaid miatt szenvedsz amit teremtesz magadnak, amit a külvilág beléd szugerál. Ez nem anyagi probléma hanem agyi. A boldog emberek mindig egyszerűek.

Minél alacsonyabb az önismerete valakinek annál inkább nem érti ezt, én meg ebben élek. Én se szenvedek szükségbe hiányt de nem is teszem tönkre magam idegileg mert suzukim van és nem helikopterem. Intelligencia és önismeret kérdése.

"Ha így van akkor válaszold meg azt a kérdést hogy: ha azért vagyunk hogy másokon segítsünk, akkor minek vannak mások?"

Ez egy értelmetlen kérdés. Jól mutatja mennyire egy síkúan látod a dolgot. Az emberi ösztönökről beszéltem. Azok pedig adottak. Az ösztön mint olyan, egy evolúciós folyamat eredménye értelmetlen ilyen raciónalitást keresni benne. A másokon való önzetlen segítség olyan emberi ösztön, mint adott esetben az önzőségre való hajlam.

Azért mondom mert tudom, hogy így van. Ha te is jobban megismernéd magad, felfedezhetnéd a lényednek ezt a részét és talán komplexebben látnád a világot. Egy tisztább érzés.:)

Kérdező:

"Nekem anyám mindig azt mondja, hogy azért nincs párom, mert önző vagyok, nem törődöm a nőkkel. De akkor a gazdag és nemtörődöm emberek nagy részének miért van párja? Akkor mégis csak a pénz mozgat szinte mindent?"

Jaj Istenem!!! Anyukádnak igaza van. Tényleg önző vagy, a szerencse, hogy elég fiatal, változhatsz még.

Úgy értelmezem amit mondasz, hogy egyáltalán nem érdekelne, hogy a partnered mit érez? Megszeretnéd venni? Nem akarod, hogy szeressen? Egy férfi és egy nő amikor párt alkot, jó esetben szeretik egymást. Ez azt jelenti, hogy oda figyel a másikra, elfogadja, azt akarja, hogy boldog legyen. Optimális esetben kialakul egy nagyon erős kötödés. Ha ezt megtanulod nem kell sok pénz, hogy barátnőd legyen.

A 25-ös valami szektás hittérítő lehet...

Tisztára olyan a szövege.

"Ha nem éhezel és nem fázol, van hol laknod és még se vagy boldog azon pénz nem segít. Ez pszichológiai tény. Talán csak az tudja igazán, hogy tényleg így van, aki igazán gazdag."

Na ide tudok egy példát, aki tudna mesélni erről,ugyanis ebben a cipőben jár a mai napig. Átlagos tanárként kezdte életét még anno.Volt egy felesége,szintén tanár,éltek boldogan nevelték gyermekeiket,egy normális család volt.Igen ám mindez szép volt,addig amíg a családapa ki nem lépett az iskolából,és saját vállalkozásba kezdett.Lassan,de felfutott a cége elég szépre,csak ez idő alatt (kb.10év) emberileg teljesen tönkrement a sok stressz és az egyéb hatások miatt. Egy kiállhatatlan majommá vált.Felesége elhagyta,felnőtt gyermekei szóba se állnak vele szinte,így ottmaradt egyedül (hatvanon felül) a nagy vagyonnal. Megérte?? Hiába milliomos,de elég ránézni és látszik rajta,hogy lelkileg egy roncs.Egy élő zombi.

Tudom,ez most nem teljesen idetartozik,de a lényeget sugallja,hogy ezt teszi a pénz az emberiséggel.Megvakít és a valódi értékeket nem vesszük észre. Igen,lehet mondani,hogy ezt mondják azok,akiknek semmijük nincs,de akkor is van benne igazság.

"Az emberek akkor boldogok ha van egy közösség, ahova tartoznak és ott szeretik, elismerik őket. Egyszerűen így vagyunk összerakva, több millió év alatt alakult ez ki. Ha nem éhezel és nem fázol, van hol laknod és még se vagy boldog azon pénz nem segít. Ez pszichológiai tény. Talán csak az tudja igazán, hogy tényleg így van, aki igazán gazdag. "

Az etiópok szerinted boldogak? Nem hiszem. Ha meglátják az életed, lehet szeretnének helyet cserélni veled, de miután helyet cseréltek veled, már nem akarnának a helyedben lenni.

Az embernek mindig több kell, ha nincs semmid, persze hogy örülsz annak hogy melegben vagy, van hol laknod stb., de miután ezek megvannak, még többet akarsz, ha az is megvan, még többet és ezért boldogtalan az ember, mert mindent nem érhet el.

Biztosan minden gazdag boldogtalan. De sajnálom Bill Gates-t, Soros Györgyöt és a többit.

"Egyszerűen arról van szó hogy nagyon sokat foglalkoztam önismereti dolgokkal, sokat olvastam és nem szennyet, hanem Jungot és hasonlókat, évekig fejtettem az álmaim. Szóval úgy érzem az átlagnál mélyebbre látok. Tapasztalatból beszélek az emberi természetről."

Jung csak egy elméletet állított fel, nem biztos hogy tudta a helyes választ a kérdésekre. Szóval a sok olvasásoddal nem sokat értél el, főleg hogy Jung egy másik korban élt, ahol bár az emberek ugyanolyanok voltak, a viselkedésük mégis másképp fejeződött ki. Másrészt Freud és Jung az alapjait vetették meg a pszichológiának, ami azóta sok mindennel bővült, de mégsem annyival hogy pontosan leírja valaki személyiségét. Ha elmész a pszichológushoz, csak általános dolgokat fog mondani, amit mások leszűrtek a hasonló viselkedésű emberekből. Miért van az hogy szinte minden ember jár pszichológushoz, de mégsem változik senki? Mert a pszichológus sem tudja megmondani hogy pontosan mi a bajod és a bajodra mi a megoldás.

"Álomfejtés?" Ne nevettess. Én is tudok leírást adni bizonyos személyekről, mert tudom a horoszkópjukat és az megírta hogy mi vár rájuk. :))))))))

Az álomfejtés is kb. ennyit ér.

"Ha így van akkor válaszold meg azt a kérdést hogy: ha azért vagyunk hogy másokon segítsünk, akkor minek vannak mások?"

Ez egy értelmetlen kérdés. Jól mutatja mennyire egy síkúan látod a dolgot. Az emberi ösztönökről beszéltem. Azok pedig adottak. Az ösztön mint olyan, egy evolúciós folyamat eredménye értelmetlen ilyen raciónalitást keresni benne. A másokon való önzetlen segítség olyan emberi ösztön, mint adott esetben az önzőségre való hajlam.

Azért mondom mert tudom, hogy így van. Ha te is jobban megismernéd magad, felfedezhetnéd a lényednek ezt a részét és talán komplexebben látnád a világot. Egy tisztább érzés.:)"

Ez mind szép és helytelen, de nem válasz a kérdésemre. LÁTOD. Ezért volna jó, hogyha a gondolataidat nem másoktól kölcsönöznéd, mert ekkor egy olyan kérdésre amit feltettem, nem tudsz válaszolni. A segítség is persze ösztön, de hamis ösztön. Az is magunkért van, hogy jobban tudjunk boldogulni. Ez is olyan mint amikor valaki keménykedik a gyengébbel, de ha valakiről tudja hogy erősebb képes megalázkodni, mert úgy jobban jár. A segítség is ilyen ösztön. Ezért alakult ki az a mondás is hogy jobb adni, mint kapni (ez is utópisztikus gondolat), mert az emberek jobban szeretnek kapni, mint adni, de az nem hangzik túl jól, így kell egy kis képmutatás.

Az ember mindig ösztönösen cselekszik. Ha viccet mondunk, az is csak úgy jön belőlünk, nem gondolkodunk rajta hogy milyen viccet is mondjunk, hanem csak úgy jön. Persze ha előre tudjuk hogy találkozunk valakivel (mondjuk randizunk) akkor készülhetünk néhány poénnal, de azt is azért tesszük hogy jó benyomást keltsünk, ami megint ösztönös.

Kérlek, fuss neki újra és válaszold meg ezt a kérdésem: Ha azért vagyunk hogy másokon segítsünk, akkor miért vannak mások?

Mert ugye ez nem is annyira értelmetlen kérdés. Hiszen ha te azért vagy hogy rajtam, a kérdezőn, a többi válaszolón és a többi emberen segíts, akkor én azért vagyok hogy rajtatok segítsek? Vagy a kérdező azért van hogy rajtunk segítsen? A többi válaszoló azért van hogy rajtunk segítsen? Ez ellentmondana a természet törvényének, mi szerint az erős él, a gyenge elpusztul. Márpedig e szerint a törvény szerint, az én célom az hogy sikeres legyek, az én sikerem viszont más kudarca. Tehát az első mindig az hogy nekem jó legyen. Nem tehetem meg azt hogy kihagyom a lehetőséget, mert azzal valakinek rosszat teszek. Mert ha így tennék, az a valaki tenne nekem rosszat, mivel miatta ki kellett hagynom talán életem lehetőségét.

Ez olyan mint ha feláldoznád valakiért az életed. Persze szép dolog és talán még hősies is, de annak a szemszögéből viszont akiért feláldoztad magad gyávaság. És ha azt vesszük, akkor még örül is a halálodnak, hiszen a te halálod, önfeláldozásod miatt ő élhet.

Tehát minden cselekedettet minden szemszögből meg kell vizsgálni, nem csak a sajátodból. És akkor dönteni (helyesen dönteni) tudsz.

Még egyszer mondom: Ne olvass olyan sokat, üres lesz tőle az agyad. Próbálj meg inkább saját magad rájönni a miértekre.

Freud és Jung sem értettek egyet nagyon sok mindenben. Sok mindenben ellentétes vélemények voltak, mégis mindkettőt nagy gondolkodónak tartják, mindketten elismert szakemberek, van aki az egyik van aki a másik elméletét fogadja el helyesnek, pedig abban biztosan egyetértünk, hogy nem mindkettőnek volt igaza (legalábbis nem mindenben).