Miért van az hogy ideges vagy lehangolt leszek ha egy kb velem egy idős szerelmes párt meglátok az utcán?

Tudom hogy irigység meg minden de már 1 éve nem volt barátnőm és egy hosszabb kapcsolatom sem volt és már unom hogy a korosztályom nagyon nagy részének már van párja, sokaknak gyerekük is van már, jó nem akarok még gyereket, de már szeretnék végre magam mellett egy olyan lányt aki téynleg szeret, velem van, támogat a döntéseimben, és odafigyel rám, és érezteti velem hogy fontos vagyok neki, és én is ugyanezt vissza adhatnám.

Vannak barátaim, ezzel nincs gond, de egyedül egy párkapcsolat hiányzik az életemből, semmi más. Sajnos ritkán kaptam lányoktól ölelést, puszit, csókot. Sajnos nagyon régen éltem szexuális életet, de nekem nem ez a legfontosabb én nem azt szeretném hogy részegen megfűzök egy lányt egy éjszakára mert csináltam már ilyet, de nekem nem ez a vágyam sajnos. Sajnos eddig is ritkán volt olyan hogy az ágyban reggel úgy kelek fel hogy mellettem fekszik azt akit szeretek és érzem hogy ott van átölelhetem, egymáshoz bújhatunk. Hatalmas szerelem hiányom van amit már sokan észrevettek, de valahogy ezek nem jönnek össze. Volt egy lány akibe sokáig szerelmes voltam, sajnos nagyon sok időmet elpazaroltam rá és egyszerűen sok dologból ki is maradtam. De most is volt egy lány akibe bele voltam zúgva de sajnos elment innen és már nem is láthatom. Ezen már túl tettem magam, de valahogy nem tudom elkerülni azt hogy ne lássak meg az utcán egy fiatal boldog párt akik kézen fogva sétálnak, ölelkeznek, csókolóznak. Én úgy érzem akkor hogy ezt mind direkt csinálják hogy hergeljenek de tudom hogy ez nem így van, szeretik egymást, joguk van ehhez és nem avatkozok bele a dolgukba.

De már megöl az irigység hogy nekem ez nincs meg és sajnos az idő ketyeg és félek hogy sok mindenből kifogok maradni.

A munkahelyem az egyetlen hely ahol nem gondolok erre és tényleg sokkal jobban is érzem magam, oké ott is van 1-2 szerelmes pár de ha meglátom őket nem érzem ezt amit kint az utcán.

Most délután is láttam egy nagyon szép lányt a buszmegállóba, egyszer rám mosolygott, én meg vissza, és amikor jött egy busz igaz nem az amit vártam, akkor a csaj sem szállt fel így gondoltam odamegyek hozzá, megismerni de kinyílt a hátsó ajtó és a párja szállt le akivel ott nyalták falták egymást. Ott éreztem azt hogy feladom a dolgot és inkább magányosan fogok élni és bebeszélem magamnak azt hogy így boldog leszek. Meghalni nem akarok, nem is gondolok ilyenre, mert az életem rendben van és megvagyok elégedve mindennel, csak a szerelem hiányzik de már nagyon azon vagyok hogy ezt feladom teljesen és élem magányosan az életem.

Nem értem miért nem tudok normálisan becsajozni belsőleg minden lány kedvel akit megismertem, külsőleg folyamatosan teszek érte hogy leadják pár kilót és felszedjek néhány izmot de ehhez még kell egy kis idő, plusz a munkám miatt nem is telik rá nagyon, de teszek ellene, de valahogy még ez sem segít.