Volt már olyan, hogy egy olyan fiú/lány tetszett meg (esetleg beleszerettél), aki teljesen ellentmondott az általános ízlésednek?

Persze.. Előző nagy szerelmem..

Amit imádok: széles váll, kék szem, szőkés vagy barna haj.

Amilyen ő volt: keskeny váll, barna szem, vörös haj..

:D

L/17

volt már.

a gyengém a határozott, karakteres, sokat beszélő, hűséges, intelligens, nyitott lelkületű, önbizalomtól duzzadó, mosolygós, sportos, önmagát fejlesztő, nyitott szemmel járó, külsőre visszahúzódó, bla-bla lányok

ennek ellenére rendre beleesek az első szembejövő önbizalom hiányos, buta, tunya, határozatlan, zárkózott, jégkirálynő, makacs lányba.. elvarázsolnak a félénkségükkel:D

pedig az ellentétek nem vonzzák egymást...

aha

nekem a girnyó 170 centi magas páwafiúk az ideálom

a mostani barátom meg megtermett 190 centi erős alkatú nagyon nem páwa

Nekem mindig a fehér bőrű, hosszú hajú/rasztás, szakállas, vagy legalábbis az átlagostól eltérő külsejű, de magas fiúkon/férfiakon akadt meg a szemem.

Ennek ellenére nem olyan régen sikerült belezúgnom egy kreol bőrű, rövid, sötét hajú srácba, akinek semmi arcszőrzete sincs, de nagyon karakteres az arca, a tekintetével pedig önmagában teljesen fel tudott spanolni. Amikor megismertem, már akkor 5 perc lefolyása alatt megállapítottam, hogy iszonyatosan erős a kisugárzása, és olyan hatással volt rám, mint még talán senki ezelőtt. Az egyetlen külső tulajdonsága, ami a korábbi ízlésemnek imponált volna, az a kb. 185 centis magassága volt.

Ő az első olyan srác, akit az összes barátnőm helyesnek tart azok közül, akikkel eddig jártam. Korábban mindenkin találtak kivetnivalót... Szóval ő olyan fiú, akire a lányok többsége azt mondaná, hogy tipikus jó pasi (és még a teste is szép, szálkás).

Engem a "tipikus jó pasi"-k világ életemben taszítottak. De neki olyan személyisége van mindemellé, hogy egyszerűen képtelenség volt, hogy ne váltson ki belőlem instant vonzalmat. Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy ez a vonzalom kölcsönös volt :)

Ideál: magas, barna, mackós, értelmiségi.

A párom: alacsony, szőke, kék szemű, izmos, kétkezi munkás. És egy csomó tetoválása és fülbevalója is van.

Benne nem ez volt a vonzó, hanem a viselkedése, ahogy bánt velem. Végre egy olyan férfi, aki mellett igazán nőnek érzem magam! Soha más mellett ilyet nem éreztem, szépnek, okosnak, és legfőképp boldognak érzem magam mellette.

Eleinte elég furcsa volt, de ahogy mélyültek az érzéseim, egyre inkább háttérbe szorult az ideál és előtérbe került az ember.