Belevágjak? Vagy hagyjam a francba?

Van egy lány akit 15 éves kora óta ismerek. 9 évvel vagyok idősebb nála. Az első pillanattól kezdve van köztünk valamiféle vonzalom. Ő régebben akart volna tőlem valamit de túl fiatalnak tartottam így folyton hárítottam. Sok időt töltöttünk egymás társaságában,volt hogy nálam is aludt,de némi smacin,tapin kívül nem történt semmi komolyabb. Mindig is jellemző volt ránk,hogy sűrűn megérintettük egymást,összebújtunk,ölelkeztünk és az egymásra lövellt pillantásaink mindig sokatmondóak voltak.Mindig szerettünk egymás társaságában lenni,ha nem találkoztunk hiányzott a másik,sokat gondoltunk egymásra. Közben eltelt 5 év,egy jó ideig nem találkoztunk,de a közelmúltban ismét felvettük egymással a kapcsolatot,szinte hetente találkozunk és ugyanott folytatunk mindent ahol annak idején abbahagytuk. Ugyanúgy megvan köztünk a vonzalom,ugyanúgy nézünk egymásra,ugyanúgy tesszük a kétértelmű megjegyzéseket. Időközben Ő teljesen megváltozott,az egykori hebrencs kislányból egy éretten gondolkodó,jóravaló ifjú hölggyé cseperedett. Úgy érzem már nem nagyon akarom magam visszafogni,előbb-utóbb engedni fogok a vonzalomnak... Elég nyilvánvalónak tűnik,hogy mindketten ugyanúgy vágyunk egymásra. És nem csak testi értelemben. De itt jön a bökkenő: Ő időközben férjhez ment és gyerek szült. A párjával a viszonyuk nem nevezhető épp ideálisnak de még csak együtt vannak... Lehet csak menekvést keres meg pótapát a gyerekének? Lehet csak biztosra akar menni,nem meri addig felrúgni az életét ameddig nem biztosítja be magát a jövőt illetően? Helyesen tenném ha szétszednék egy családot az önös érdekeim miatt? Vagy hagyjam a fenébe és próbáljam elfelejteni?