Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mi lehet velem? (bővebben lent)
Úgy érzem mintha már nem lennék képes a szeretetre, nem tudnék szeretni senkit, se szerelemből se barátságból. Úgy érzem hogy mindenki akiket eddig a barátaimnak, szeretteimnek neveztem már csak figyelem elterelésre jó a számomra. Régen (kb fél éve máshogy volt), nagyon romantikus lelkű kedves és segítőkész srác voltam, sokmindenki nem bírt mert nem voltam az a tipikus "menősrác" de nem foglalkoztam velük igazán, igaz sok idő volt mire megtanultam nem oda figyelni az ilyen emberekre de sikerült. 2-3 évig nagyjából minden jól volt. De eljött az a korszak amikor vágyni kezdtem a szerelemre.... mindennél jobban. Volt is egy pár rövidebb kapcsolatom, jó volt amíg tartottak. De bevallom őszintén egyik lányban sem találtam meg azt amit kerestem és ezt meg is mondtam nekik, nem akartam olyan kapcsolatot amiben nem érzem teljesen jól magam és szakítottam ezekkel a lányokkal. Mindig tartós ideig rosszúl éreztem magam a szakítások után, úgy éreztem hogy összetörtem a szívüket és hogy mekkora szemét vagyok.... Sokáig kerestem azt a lányt aki feldobná a napjaim, aki megölel akit megölelek, aki megcsókol akit meg csókolok. Akinek ha a szemébve nézek látom azt a bizonyos szikrát ami el kápráztat és erőt ad ha kell. Nem arról van szó hogy az előző lányokban akikkel kapcsolatom volt nem volt meg ez.... csak nem éreztem eléggé erőssen ezt, és tudtam hogy ez így nem lessz jó se a lánynak se nekem. És ezek a fentiekben le írt szerelmi csalódások olyan sokáig tartottak hogy úgy érzem a szeretetre való képesség gyengül és el is veszik, bennem. Egy részem azt akarja hogy elvesszen, azt remélve hogy akkor majd könnyebb, jobb lessz. De a másik részem azt mondja hogy: NEM, NEM HAGYOM!! És talán az utóbbi miatt érzem még azt hogy: Igenis szükségem van arra a bizonyos "csodálatos lányra" aki majd szebbé teszi az életem, arra a lányra akinek a kiléte és a vele való találkozásom/megismerkedésem ideje még a jövő ködébe burkolódzik.
Szerintetek mitől érezhetek így?
Ha van olyan lány aki szívesen ismerkedne velem a fentiekben el írtak ellenére is. Az nyugodtan írjon privátban. Ki tudja talán pont itt találom meg azt a bizonyos lányt, talán nem, mindegy. Egy próbát megér.
Magányos vagy.
Mellesleg utálom, amikor paradoxonokat írnak. Ha úgy gondolnád, nem tudsz szeretni, nem akarnál lányokkal ismerkedni. Tehát, neee, neee.... Csak még próbálkoznod kell!
A leírásod alapján annyira érzékeny és érző szívű vagy, hogy úgysem fogod tudni feladni a reményt, ez sosem döntés kérdése egyébként sem.
Vannak ilyen rossz időszakok, ezen mindenki túlesik, de majd lesz, amikor nevetsz az egészen. Kösd le magad, próbáld elterelni a gondolataid a témáról, neked is megvan valahol a párod, nem fog elkerülni, hidd el.
valami miatt nagyon megváltoztál, de, hogy mi miatt, azt csak te tudhatod...
egy nagyon érzékeny személy lehetsz, szerintem egy picit hibáztatod magad azért, mert szakitottál azokkal a lányokkal, akiket már nem szerettél. viszont te annyira őszinte, tiszta lélek vagy, hogy képtelen lennél hazugságban élni, hazudni nekik. álmodozó vagy, annyira várod már azt a valakit, hogy szinte elfelejtetted milyen szerelmesnek lenni.
remélem, egy magadhoz hasonló, kedves lánnyal hoz össze az élet, megérdemled.
Én egész életemben egy lányba voltam/vagyok szerelmes.
Már két és fél éve bele vagyok zúgva de ő még nem tudja.
Amúgy nagyon rendes lány csak ő is félős én is félős vagyok.
Engem is eléggé elér a lelki fájdalom és én is sokszor vagyok úgy hogy a barátaim nem is barátok (pedig azok).
Ilyen a korral is eggyütt jár a lelki bánat már csak rá segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!