Szerintetek teljesen megőrültem vagy csak szerelmes vagyok?

Nem igazán tudom, hogy is kéne elkezdenem. Túl régen történt ahhoz, hogy kijelenthető eleje legyen. Igazából azt se tudom, hogy mikor vagy mivel kezdődött. Egyszer csak észrevettem...valami megváltozott. Megváltoztak körülöttem az emberek, a barátságok, megváltoztak a gondolataim, de nem tudtam miért. Aztán rájöttem hogy mindez egyáltalán nem változott semmit, minden maradt a régi, csak a környezetemre is kihatott az ami valójában más lett...és ez én voltam. És hogy ennek mi volt az oka, azt akkor még el se tudtam képzelni. Aztán eltelt majdnem egy egész év és megéreztem valami teljesen újat. A hiányt. Bele se gondoltam, hogy mi vagy ki hiányzik az életemből, de azt tudtam, hogy nem tudok és nem is akarok nélküle élni. Aztán hosszú és bonyolult idő után kialakult köztünk valami egyáltalán nem egyszerű kapcsolat. Bármikor ha egy helyen voltunk...csak őt tudtam figyelni. Figyeltem, hogy mit csinál, hogy kivel beszélget és minden percben csak vele akartam lenni. Ott helyben még nem értettem ezt a különös érzést, de később, ahogy ez egyre erősebbé vált...megértettem és félve, de beismertem, mit is érzek iránta. Aztán 2013 utolsó nyári buliján sok érzést és sokféle gondolatot váltott ki belőlem. Akkor jöttem rá, hogy ő az az ember, akire úgy tudok haragudni, ahogy senki másra, és akit mégis úgy tudok szeretni, ahogy senki mást. Megtudott vigasztalni akkor, amikor más nem és boldoggá tudott tenni a puszta jelenlétével. Sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem. Igaz, előfordult már sokszor hogy megbántott vagy hogy haragudtam rá, de mindig ott volt bennem, hogy el kell néha viselnem, mert el akarom viselni. Úgy, ahogy azt is elviselem, hogy ritkán látom és hogy más lányokkal van. Rettentően idegesít, de nem tudom elítélni miatta, hisz nem vagyok a barátnője. Képes lennék neki bármit megbocsátani és hívhatjuk ezt gyengeségnek vagy befolyásolhatóságnak, de nekem előbb jut eszembe az, hogy, hogy ölelt át, hogy ért hozzám és hogy nézett rám. Előbb jut eszembe, hogy ki is ő nekem valójában és mennyire fontos is ő nekem. Előfordulhat, hogy tévedek és ő közel sem érzi azt amit én... nem tudhatom. De úgy érzem, képtelen vagyok elengedni őt és az érzéseimet, amiket ő váltott ki belőlem. Az életem részévé vált és én boldog vagyok akkor is, ha mindez csak álom, mert valahol mélyen mindenki ilyen álomra vágyik