Voltál már szerelmes?

Vagyok. Reménytelenül. Nem merek nyitni a kiszemeltem felé, bizonyos tényezők miatt, amit nem fejtegetnék, meg magánügy is. És nem az első alkalom, hogy reménytelenül vagyok az. Egyrészt gyönyörű érzést, másrészt nagyon fáj, hogy beteljesületlen. :(

22/F

Voltam.

21/L

2-szer.

Először általános 5-ben. A suli legszebb lánya volt stb, stb, stb, blablablabla...blablabla...bla....de félős kis köcsög voltam és elvadítottam magamtól.

Aztán a 2. az kb 30 mp-ig tartott. Egy fekete hajú lány jött velem szembe egy sétáló utcán az eső csepergett a nap sütött a szivárvány ketté törte a sétálóutcát a szél enyhén fúj a haja nagyon hosszú volt leért a fenekéig és fújta a szál.......szemei mint az ég, ajka mint a méz blablablablabla......bla...blablablablabla...aztán ott volt előttem elment mellettem és a szeme sarkából nézett engem és mosolygott, minden bizonnyal azért mosolygott mert nem mertem ránézni csak a szememmel próbáltam követni.....megbántam, hogy nem szólítottam le...2 évig jártam vissza arra a helyre mindig ugyan abban az időpontban, de soha többé nem láttam. :S:S:S

ennyi.

ÉN sose voltam még szerelmes eddig csak tetszettek lányok de semmi többet nem éreztem soha.. most viszont bele szeretem az egyik legjobb barátomba..egy 15 éves lányba.. nagyon bele szerettem most érzem, először az életemen hogy szerelmes vagyok.Bár rohadtul tud fájni mert nem viszonozza az érzéseim.. azt mondta barátjaként szeret csak.. és nem tud úgy nézni arám mint pasi.. bár volt már amikor azt mondta hogy el tudna képzelni mint a pasija..

Amikor kérdeztem tőle.. és 1 éve szeretem már..

1x csak meg csókolt amin meg lepődtem mert soha nem gondoltam volna.. a csókolózásból simogatás lett a simogatásból meg szex.. ő vette el a szüzességem nem is olyan rég 3 hete kb .. én 18 éves fiú vagyok..

Voltam, 14 évesen (most 16 vagyok, fiú). Nem volt valami jó, bizonyos dolgok miatt (hosszú, erre most nem térek ki), amikért én voltam a hibás, még találkozni se nagyon akart a csaj, egyszer sikerült csak kettesben összehozni (meg egyszer, amikor 5-en voltunk) egy kutyasétáltatást, előtte se, utána se akart talizni, pedig mindig hívtam, így aztán el se mondtam.

A legszebb a dologban, hogy most újra ő tetszik, bár a 2 évvel ezelőttinél valamivel jobb a helyzet, csak tartok tőle, ha rányomulok, és nem akar járni, akkor még a barátságunknak is vége (elég jóba vagyunk, bár most vannak furcsa dolgok...), ezt pedig nagyon nem akarom, túl fontos ehhez (nem azért nem mondom el, mert besz@ri vagyok, voltam már másik csajjal, azzal is sikerült összejönni). Igazából azt érzem, hiába teszek meg mindent, nem akar velem úgy se járni, és nagyon rossz.