Küzdjek érte, ha nyáron rájöttem mennyire fontos számomra? 21/L

A mi kapcsolatunk elég bonyolultan alakult. A lényeg hogy ő volt eddig az egyetlen srác, aki érdeklődni kezdett irántam, már első látásra belémszeretett, de mivel külsőleg nekem nem jött be nem tudtam mit is érzek iránta. Aztán találkoztunk később több hónap után, mert féltem vele még az elején. Azonban túl hirtelen történt minden, mert annyira örült nekem, hogy ölelgetett, megcsókolt, és mivel én még soha nem voltam ilyen helyzetben összezavarodtam és nem tudtam mit is jelent számomra. Aztán mondtam neki, hogy lassítson, legyünk először csak barátok, találkozzunk többet, beszélgessünk, ismerjük meg egymást élőben is. Ő viszont nemrég a nyáron két lánynál is bepróbálkozott, találkozni akart velük, de ők nem. Mikor elmondta, hogy találkozni fog egy lánnyal nagyot csalódtam, mert hihetetlen őszintén beszélgettünk végig, és azt mondta azt az igazi szerelmet érzi irántam, mély nyomot hagytam benne korábban mikor látott. Ekkor mondtam el neki, hogy mennyire fontos számomra. Most össze van zavarodva és nem talál szavakat, ahogy őszintén elmondtam neki a dolgokat. A minap újra találkoztunk 6 hónap után, és csak mégjobban felerősödtek bennem az érzések. Az első találkozásnál külsőleg abszolút nem tetszett, fogalmam sem volt, mit is érzek iránta mikor rámnyomult hirtelen. Még mikor buszon ültem azt mondtam magamnak legszívesebben visszafordulnék, mert nem tudtam, hogy mit fog szólni hozzám ennyi idő után. Mikor láttam, hogy sokan jönnek erre a baráti összejövetelre, de ő még mindig nincs közöttük nagyon szomorú lettem, rettentően hiányzott. Végig hittem benne, imádkoztam, csak mégegyszer láthassam. Mikor kezdtem beletörődni, hogy nem jön el, hirtelen megjelent, és annyira örültem neki mikor odajött köszönni. Egész este viszont nem jött oda beszélgetni, és emiatt nem éreztem annyira jól magam. Én végig próbáltam a közelébe lenni, szemébe nézni, és láttam, hogy sokszor ő is ott van ahol én. Egyszer töltött magának egy italt és pont én is ott voltam. Ekkor néztünk igazán egymás szemébe, mosolygott és a szemével azt közölte, na mi újság. ezután pedig megböködött, megcsikizett és elnevettük magunkat. Utána olyasmit éreztem mint még soha. AZ előző találkozásnál ez abszolút nem volt meg. Éreztem, hogy elönt belül a boldogság, a szomorúság eltűnik, majdnem sírva fakadtam örömömben. Egyből kívülről is látszott mennyire boldog voltam. Láttam benne azt a szerénységet, visszafogottságot, kedvességet és ez annyira tetszett benne mivel eddig azt hittem ő olyan típus, aki hirtelen nyomul. De tud ő ilyen is lenni és annyira boldog voltam. Egy kis apró érintés, mosoly elég volt ahhoz, hogy boldogságot érezzek. Itt jöttem rá végleg, hogy mennyire fontos számomra, és érzek iránta. De mikor elmondta, hogy találkozik mással sokat küzdöttem érte, folyton érdeklődtem utána, de már nem tudom, hogy érdemes lenne újra írnom neki. Félek, hogy ez nem tetszene neki, lehet csak összezavarnám mégjobban. Egy lányért a pasinak kell küzdeni nem? Vagy a lány is küzdhet?