Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bevallottam a srácnak, hogy érzek iránta valamit, finoman visszautasított, lehetünk még barátok?
Egy hónapja ismertem meg egy srácot, szinte azonnal beleszerettem. Nagyon jól összebarátkoztunk, én viszont bevallottam neki egy hete, hogy kezdek iránta érezni valamit. Erre ő azt mondta, hogy érzelmileg nagyon instabil, nem tudná nekem az nyújtani, amit én szeretnék. (Az instabilitásáról hallottam egy közös baráttól is. Bár azt is érzem, hogy nem tetszem neki (valószínűleg csak burkoltan, kedvesen akart elutasítani.)
Féltem, hogy a vallomásom után kerülni fog, de nem így van. Ha találkozunk továbbra is mindig előre integet és úgy látom örül, hogy lát és mindig ad puszit, ha találkozunk és elköszönünk (bár mással is csinálja ezeket), engem viszont meg is ölel néha éppen vigasztalás, vagy köszönet képen (mással még nem láttam ölelkezni). És továbbra is kedves velem.
Nem szeretném őt elveszíteni, mert nagyon jól kijövök vele, de félek, hogy ő csak a felszínen tetteti, hogy minden rendben van, belül viszont küszködik, mivel szeretne engem elkerülni, de ez nem igazán megy, mivel egy társasággal lógunk szinte naponta.
Szerintetek lehetünk ezek után is őszintén barátok?
Ti hogyan kezelnétek valakit, akiről tudnátok, hogy tetszetek neki, de ti ezt nem viszonozzátok?
Megjátszanátok a kedvességet, vagy tényleg őszintén lennétek vele kedvesek?
Van egy olyan barátom, aki az elmúlt két évben háromszor vallott nekem szerelmet. Kétszer még akkor, amikor hosszú kapcsolatban voltam, egyszer a szakításomat követő első hónapban. Minden alkalommal visszautasítottam, mert amit barátként szeretek és tisztelek benne, az nálam egy kapcsolat alapjául nem elég, úgy érzem. Ennek ellenére kisebb "szünetektől" eltekintve a mai napig fennáll a barátságunk, mert ő nem akart elveszíteni. Részemről ez tényleg őszinte barátság, de sajnos mindig ott lebeg a hátsó gondolataimban, hogy esetleg ő szenved emiatt.
Szóval a kérdésedre a válasz: igen, de amíg nem találtok mindketten valakit, akivel boldogok vagytok, addig egy kicsit mindig ott lesz a levegőben a viszonzatlan vonzalom miatti frusztráció.
#4
Köszi, hogy leírtad a tapasztalatod!
Igen, ezt a frusztrációt érzem én is.
Ha pl. mutatni akarok neki valamit, de nem figyel, akkor hozzá érek a karjához, hogy figyeljen. Aztán sokszor elkezdem magam kicsit kínosan érezni, mert nem tudom, hogy ha hozzáérek, akkor vajon úgy veszi ezt, hogy nyomulok, vagy nem zavartatja magát miatta. De a puszikat soha nem merem azóta kezdeményezni, mindig megvárom, még ő hajol oda hozzám. És további hasonló kínos dolgok...
Már ezerszer megbántam, hogy bevallottam neki. Bár eléggé sokat ittam sajnos akkor, szóval nem volt teljesen akaratlagos. :(
#4 vagyok megint. Szerintem őt csak akkor fogja zavarni az, ha hozzáérsz, ha látja rajtad, hogy te jössz emiatt zavarba. Csak próbálj meg olyan lenni, mint előtte, és természetesen viselkedni. Ne gondolkodj mindig azon, hogy vajon ő mit gondol erről vagy arról a megmozdulásodról.
De ami mindennél fontosabb, hogy próbálj meg nyitott szemmel járni, és hátha előbb-utóbb találsz valaki olyat, aki tudja viszonozni a romantikus érzelmeidet is, nem csak a baráti érzéseket :) Értelmes, kedves lány vagy, szóval minden esélyed megvan rá.
Sok szerencsét!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!