Álmodozás. Ti hogy képzeltétek el anno, hogyan ismerkedtek meg az igazival? És végül, hogyan történt ez meg a valóságban?

Azt hittem, hogy 17-18 éves koromra megismerem azt a lányt akivel leélhetem az egész életemet. Gyerek, ház, autó...az a igazi amerikai reklám...tudjátok....mosolyog mindenki benne.

Na hát nem így lett....semmi sem jött össze amit össze akartam hozni. Belefáradtam a magányba és a fájdalomba...ezért nyáron felvágtam az ereimet...aztán azóta pszichiáterhez járok. Tehát....össze jött minden ami csak összejöhetett volna.

21f

Én abban reménykedtem, hogy majd a vonaton ismerem meg, mivel egész sok időt töltök vonattal utazgatással.

Az egészet úgy képzeltem el, hogy a vonaton utazok (mivel napi szinten járok vele), egy 2 személyes ülőhelyen, és mikor a vonat valamelyik állomáson megáll, meglátom a "nagy Őt", egymás szemébe nézünk pár mp-ig, aztán felszáll a vonatra, majd megkérdezi, hogy szabad-e a hely mellettem. És innen egyértelmű a folytatás szerintem... :)

A valóságban még keresem a nagy Őt, remélem sikerül megtalálnom előbb, vagy utóbb. :)

f/19

En meg kislanykent ugy kepzeltem el, hogy az erdoben kiralykisasszonykent setalok. Arra Jon a kiralyfi, es hosszan egymas szemebe nezunk, majd felultet a lovara.. es egyutt ellovagolunk a kastelyaba.

Ehelyett egy szorakozohelyen jottunk ossze a Nagy ovel, pantominjelekkel ertekezve... Kommunikaltunk eloszor.

hát úgy különösebb elgondolásom sosem volt ilyen téren, de:

titkon mindig reménykedtem abban, hogy buszmegállóban, vagy a buszon jön velem szembe az a bizonyos ember... :) de úgy gondoltam mindig is: majd valami lesz, ezt a véletlenre bízom.

furcsa mód így is lett, hogy a buszon "futottam" össze a párommal: eyik nap a hazafelé menő buszra felszállt egy olyan srác, aki kinézetre teljesen az ideálom volt. elkezdtem nézni, s közben azon gondolkodtam, hogy de jó lenne vele beszélgetni. akkor még egy szimpla beszélgetésnek, vagy mosolynak is örültem volna tőle, azt hozzá kell tennem: előtte sose láttam őt. észrevette, hogy nézem, zavarba lett ettől, de vissza vissza tekintett rám ő is. két hét egymás szemlélése után vette a bátorságot és leült mellém :), azután elkezdtünk beszélgetni, még ha nem is volt dolga, mindig megvárta azt a buszt, amivel én mentem haza :) sok sok beszélgetés, találkozás után összejöttünk, ennek már 3éve :) nem egy nagy történet, de úgy gondolom ezek után tényleg bárhol megeshet az a bizony találkozás, ami által az ember megtalálja a hozzá illő párt. mint utólag kiderült: anno a nagypapája is ilyen módon ismerte meg a nagymamáját, csak az nem buszon, hanem vonaton történt.