Szerintetek tetszem neki?

Előre is bocsi, ha hosszúnak tartjátok. :)

18 éves lány vagyok, pár hónapja ismerkedtem meg egy fiúval. 21 éves, közös a baráti társaságunk, egy buliban találkoztunk. Ironikus, de pont aznap szakítottam a barátommal. Pont ott meséltem az egyik barátomnak, hogy mi van, ő pedig odajött, és bár 2 órája ismert, mondta, hogy ha nem nehéz, akkor meséljem el, miért szakítottunk, mert érdekelné. Később még azon az estén pedig kölcsönadta a pulcsiját, mert fáztam, majd mikor felvettem, mosolyogva megjegyezte, hogy jól áll. Utána jó darabig nem történt semmi, szeptemberben viszont összeköltözött 4 nagyon jó barátommal egy közös albérletbe. Rengetegszer vagyok náluk, heti több napot, ott is szoktam aludni, vele is nagyon jól kijövök. Vannak olyan dolgok viszont, amiket nem tudok hová tenni, mert tényleg kb 2 hónapja ismerjük egymást. Mikor először voltam náluk (mi akkor találkoztunk másodjára), már mondta, hogy kellene nekik ide egy lány, és tökre örülne, ha odaköltöznék. Majd elkezdett érdeklődni a mostani albérletemről, milyen a ház, mennyibe kerül, milyenek a lakótársak, hol érzem magam jobban, oda költöznék-e hozzájuk, szóval látszott rajta, hogy komolyan érdekli, s talán komolyan gondolja. Később azon az estén közösen főztünk, viszont úgy alakult, hogy a többiek szétszéledtek, mentek a dolgukra, csak én maradtam segíteni neki. Akkor elkezdett kérdezősködni a volt barátomról, emlékszik rá, hogy akkor szakítottunk, mikor először találkoztunk. Kérdezte, miért szakítottunk végül is (a bulin nem mentem bele, friss volt még a seb nagyon), megbántam-e, szeretem-e még, túl vagyok rajta. Mondtam, hogy túl. Erre azt válaszolta, hogy ez nem volt túl meggyőző. Bementem a szobába a többiekhez, akik épp pont azokról a lányokról beszélgetnek, akikbe szerelmesek, de nem jöhetnek össze velük. Kicsit beszélgettem velük, majd visszamentem a konyhába. Kérdezte, miről van szó odabent, én pedig annyit mondtam, hogy áá, csak megállapították, hogy a szobában mindenki reménytelenül szerelmes. Erre azt kérdezte, hogy ezt rám is értették-e. Annyit mondom, hogy nem hinném, szerintem tudják, hogy most nem vagyok szerelmes. Nem csak ez az alkalom volt nekem ilyen szempontból furcsa. Máskor mikor átmentem, és mindenki laptopozott, csak ő meg én nem, leszidta őket, hogy nem igaz, ha már áthívtak engem, akkor foglalkozhatnának velem is, máskor megemlítette, mikor mondtam, hogy én GTA-zni akarok, hogy akkor letölti ő is, és játszhatunk multiban, egy harmadik alkalommal pedig azt hallottam vissza a többiektől, hogy szimpatikus vagyok neki, és mondta a fiúknak, hogy győzzenek meg, és költöztessenek oda. A kérdést alapvetően a tegnapelőtt este történései fogalmazták meg bennem. Ugyanúgy átmentem, elhülyéskedtünk, iszogattunk, filmet néztünk, stb. Viccből megdobtam a sálammal az egyikőjüket, pont mellette ült. Átvette tőle a sálat, majd a saját nyakába tekerte, fél órán keresztül szagolgatta, és megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki az illata, milyen a parfümöm. Mondtam, neki, hogy Chanel, mire megjegyezte, hogy az elég drága parfüm. Mondtam, hogy ajándékban kaptam, mire visszakérdezett, hogy a volt barátomtól kaptam-e esetleg. Erre nem válaszoltam, bár szerintem egyértelmű volt a helyzet. Éjszaka, mikor lefeküdtünk, már mindenki aludt, csak mi ketten nem (abban a szobában aludtam, amelyikben ő), beszélgettünk elég sokat, de mindenről. Természetesen a fő téma a szerelem, a csalódás és a szakítás volt, persze ismét feljött a volt barátom. Megint megkérdezte, hogy túltettem-e már magam rajta. Válaszoltam, hogy igen, majd visszakérdezett, hogy de biztos? Mondtam, hogy biztos, majd témát is váltottunk. Megkérdezte, miből gondoltam, hogy nem kedvel engem (az elején ez az érzésem volt). Mondtam neki, hogy azt hallottam, ő nem igazán bírja a lányokat, mert sokat csalódott. Azt válaszolta, hogy igen, nagyon sok szívtelen, bunkó lány van, de van egynéhány normális is, például én, és nem is érti, miért olyan rossz az önértékelésem, miért nem vagyok magammal kibékülve (nem mindig érzem magam normális lánynak, akit lehetne szerelemmel szeretni), mert szerinte teljesen korrekt vagyok. Erre nem tudtam mit mondani, így ismét témát váltottunk. Mondta, hogy nagyon nem álmos, tök jó lenne, ha kimennénk, és megnéznénk egy filmet laptopon. Mondtam, hogy oké. Azt mondta, ha mondok 5 filmcímet, amik között van olyan, ami érdekli, azt megnézi velem. Sajnos nem jutottunk dűlőre, annyit mondott a dologra, hogy jövőhéten szerdán nem kell korán kelnie, így ha kedd este átmegyek, akkor megnézhetünk valamit. Végül elaludtunk. Másnap reggel 6-kor keltek, én is felkeltem az ébresztőre. Miután felkelt, mondta, hogy nyugodtan befeküdhetek az ágyába (nincs elég ágy, én egy matracon aludtam, amiről lelógott a lábam), megágyazott nekem, majd befeküdtem az ágyába. Ja, és este is ő hozott nekem párnát meg takarót, pedig nem nevesítettem meg, csak annyit mondtam, adjatok légyszi párnát és valami takarófélét. Sőt, idáig akármit kimondtam, hogy kérek, azt hozott. Mikor megérkeztem hozzájuk, felhívtam az egyik srácot, hogy jöjjön le értem valaki, mert nem tudok felmenni másképp. Mondta, hogy akkor leküldi XY-t, de tisztán hallottam a háttérbeszélgetést, hogy az illető srác közbeszólt, hogy nem kell, majd ő lejön értem. Nagyjából ennyi.

Érdekes, legfőképp azért, mert augusztusban találkoztunk először, másodjára pedig kb. két héttel ezelőtt, minden, amit leírtam, az elmúlt 10-12 napban történt, ezért merült fel bennem a kérdés.

Köszönöm szépen a válaszokat előre is, és bocsi, hogy hosszú lett! :)