A SZER-ETET-et miért nem lehet megvenni?

A tesztsorozatban minden ketrecben elhelyeztek egy drót-, illetve szőrmamát. A tejesüveget, pedig hol az egyikre, hol a másikra erősítették. Táplálkozás szempontjából, mindkét bábu győzedelmeskedett, a szopizás eloszlása egyenletesnek bizonyult. Kontaktus szempontjából azonban nagy eltérések mutatkoztak. A bébi majmok napi átlag 15 órát töltöttek a szőranyába kapaszkodva és csak napi kettőt a drótmamába. Szumma szummárum, az anya-gyermek kapcsolatnak lényeges vonása a testi közelség. Logikusan ezért fektetik egyből az újszülött csecsemőt, – amint kikászálódott a szülőcsatornából, – az édesanyja mellére. Még szép, hogy ekkora tortúra után – mint a születés és egyéb tisztító hadműveletek – meg kell nyugtatni szegényke felkorbácsolt idegrendszerét.

További kísérleteket is folytattak a két „alkalmatossággal”. Például játszószoba néven futott az a kísérlet, melyen azt mérték az anya közelében ill. távollétében, hogyan viselkednek a kismajmok. A szőranya itt is a megnyugtató, kvázi bátorító szerepben tetszelgett. Ugye mindenki emlékszik – ha nem is magától, de családi anekdoták révén biztos – az első ovis napjára? Mikor egy gyerek először kerül nagy közösségbe, bizony sokszor előfordul, hogy a leszakadás sírás-rívással jár. Ám előbb-utóbb mindenki beszokik (vagy megszökik, de ez már más téma).

A szőranyán nevelkedett bébik óvatosan nyitottak az új élményre, sokáig csimpaszkodtak anyjukba. De a mama megnyugtató jelenlétében egyre inkább felbátorodtak, barátkozni kezdtek. A drótanya személye viszont egyáltalán nem bizonyult megnyugtatónak. Szerencsétlen kis állatokat a frász törte ki a játszószobában, sőt játéktevékenységet egyáltalán nem folytattak. Még a hűvös pótmama jelenlétében is fejvesztve rohangáltak, földhöz vágva magukat hisztiztek, vagy csendben kuporogtak egy távol eső sarokban. Gyerekek, kiket korán elhagy az anyjuk és senki sem akad, aki gondjukat viselné, hasonló mód reagálnak.

Ugyanígy félelmi reakcióban a szőranyán akár több kismajom is csüngött, míg a drótanyát messze elkerülték, maximum mellette kuksoltak egymagukban.

Érdekes fordulatnak bizonyult, hogy ez miképp hatott ki a kismajmok későbbi életére. A drótanyán nevelkedettek, felnőttként kerülték a szexuális életet, és ha meg is termékenyítették őket – erőszakkal vagy más módon – rossz anyákká váltak. Bántalmazták, elhanyagolták kicsinyeiket. Ennek ellenére, a majom bébik még rossz anyjukhoz is erőteljesen ragaszkodtak, próbáltak bújni. Ezért lehet, hogy a bántalmazott gyermekekből felnőttkorukra vagy szintén bántalmazó lesz, vagy olyas valaki, aki tökéletesen békepárti, elveti még az erőszak gondolatát is.

A kísérletek bebizonyították, mennyire fontos egy anya közelsége már a születés első pillanatától. Valamint az e nélkül felnövő kismajmok – ahogy az embergyerekek is – lappangó, vagy felszínre törő, de mindenképp valamilyen rendellenességgel, lelki sérüléssel élik felnőtt mindennapjaikat. Leszögezhető, hogy a szülőkkel való kapcsolatunk, az általuk közvetített minta, minden későbbi kapcsolatunk mozgató rugója lesz.