Miér érzem egy senkinek magam, félembernek magam, pusztán azért, mert még sosem volt barátnőm, és emiatt szégyenkezem, próbálom úgy beállítani, mintha már lett volna?

De tényleg mindig is szerettem volna barátnőt, már kis taknyos 11-12 éves korom óta mióta rájöttem, hogy milyen vonzóak a lányok és elkezdtem rázni a farkam. De én ilyen félénk, visszahúzódó, tipikus jó fiú voltam, nem is mertem kezdeményezni lányoknál egészen 21 éves koromig, de akkor is inkább csak neten mertem ráírni lányokra, elég sokan csúnyának neveztek, kigúnyoltak, emiatt csak tovább csökkent az önbecsülésem. Bár nem rég sikerült összehoznom pár kavarátst, de csókig jutottam csak el, kivéve egy lányál, aki bár nem jött be, csúnya volt, de pettingeltünk is. Ez is zavar, hogy csak olyan lányoknál tudtam ezt is elérni, akik nem vonzottak, kivéve egy lányt, na ő tényl egszép volt, de azért ő sem egy álomnő kategória, bár ő leglább tényleg vonzó volt a számomra és nem csak kényszerből adtam oda magam neki... Szóval a lényeg, hogy nagyon frusztrál, hogy egy tapasztalatlan senki vagyok, meg az is, hogy vágyom már nagyon régóta barátnőre mégsem akarnak engem alányok, a külsőm miatt van, tudom ezt is, hiszen számtalan lány nevezett már rondának. Csak azt furcsállom, hogy ha egy lány ronda, akkor is kap egy rakás bókot, de ha egy fiú ronda, akkor csak a megalázásoka t kapja és egy lány sem járna vele. :/