Valami okos tanács, hogy mit kéne tennem?

19 éves lány vagyok, lassan 2 és fél éve megismertem valakit... Ő akkor lett friss szingli egy hosszú kapcsolat után, nekem sose volt komoly kapcsolatom. Tudtom nélkül beleszerettem még az első napokban, de valahol elrontottam a dolgot, eltávolodtunk egymástól, bár néha még találkoztunk, beszéltünk. Aztán kibékült a barátnőjével és azóta is együtt vannak (legutúbb most nyáron szakítottak, de néhány hét múlva újra együtt láttam őket).

2 és fél év, és én nem tudok túllépni rajta... Nem tudom elfelejteni sehogy sem, pedig tényleg mindent megtettem: direkt megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot, hónapokig nem beszéltünk, de az sem segített. Amikor találkoztunk mindig történt valami, ami nem engedte elfelejteni...

Ismerkedtem más fiúkkal, sok kapcsolatom lehetett volna, de egyszerűen nem bírok senkivel lenni néhány napnál többet, mindenkit hozzá hasonlítok, mindenkiben őt keresem (akaratlanul)...

Szóval sem egy harmadik fél nem segített, sem az idő... megpróbálkoztam a távolsággal is. Csak miatta, hogy ne lássam és ne halljak felőle külföldön vállaltam munkát, de ott is úgyanúgy eszembe jutott minden nap. Az akarata nélkül az életem részévé vált, és nem tudok mit tenni... Néha elég jól elvagyok ezzel az érzéssel, néha viszont nagyon kijön rajtam és "depresszióba" esem, mint most. Nincs kedvem semmihez, egész nap (hétvége lévén) az ágyban fekszem és nézem a plafont... Ki vagyok akadva, mintha nem is élnék. Nem tudok élvezni semmit, nem élek csak vegetálok. Nélküle nem érek semmit...

Nagyon elegem van és nem értem miért csinálja ezt velem a sors?!

Mostmár szükségem van valakire akit szeretetek és viszont szeret... Mit tehetnék még, hogy változtatni tudjak? Nincs már erőm.. :(