Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem ennyire egyedül magam? Ti is voltatok már így?
Mostanában teljesen mindegy mit csinálok, mindig olyan egyedül érzem magam. Tegnap fent voltam a barátnőimmel a városban, de ott is hiába mosolyogtam, meg próbáltam jól érezni magam, legbelül mégis magányosnak éreztem magam. Pedig nem vagyok az a visszahúzódó, szégyenlős típus, és eléggé a társaság középpontjában álltam. Lehet az a baj, hogy nincs barátom, és szükségem lenne arra, hogy valaki csak átöleljen, és azt mondja, hogy szeret... De amikor legutóbb esélyem lett volna összejönni valakivel, elszúrtam, mert nem tudtam elfelejteni a volt barátomat ( talán még most sem teljesen :/). És a fiú aki most tetszik, úgy érzem, hogy csak játszadozik velem, egyik nap még bókol, célozgat, hogy de jó lenne találkozni, egy hét múlva pedig mintha nem is történt volna semmi, teljesen levegőnek tekint. Pár hete még azon kattogott az agyam, hogy hova lehetne elmenni bulizni, és új embereket megismerni, most meg semmihez nincs kedvem. Csak telnek a napok, és teljesen fölöslegesnek érzem magam :S
17/L
Szerintem az a bajod,amit te is mondasz.
Nincs kinek megnyílnod.
Én egyfolytában így érzek, bár én pont olyan vagyok, amilyen te nem. Szeretem a barátaim és sokat vagyok velük, de néha olyan érzésem támad közben, mintha otthon ülnék magamban a szobában. Nekem is hiányzik egy barátnő, pontosabban szintén a volt, de ugyanakkor bűntudatom is van, mert néha úgy érzem, az embernek önmagában is "teljes értékűnek" kéne lennie. Máskor persze leszarom ezt, és csak szeretnék valakit, akire vigyázhatok és akit kényeztethetek.
24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!