Ti járnátok olyan lánnyal aki vagdosta magát? Mert én nem!

Aki lepontozott annak csak gratulálni tudok.Leírtam a tapasztalatom,ellenben nem volt hasznos a válasz.

Szerintem mindenki így gondolja,aki már kapcsolatba került egy ilyen elfuserált emberrel és nem,nem 15-16 éves nőszemélyről,hanem 18-19 évesről van szó,aki úgy viselkedett,mint egy elkényeztetett tini.

Nem lehet azt mondani,hogy nem próbáltam segíteni rajta és nem törődtem vele,mert sokszor ott voltam neki,pedig nem az én felelősségem volt akkor,hogy rá figyeljek,mert nem én voltam a barátja.3 hónapig elviseltem a depresszióját és 10 hónapig a játszadozásait és tartottam benne a lelket,de belefáradtam,mert nem vagyok senkinek se a lelki szemetesládája.De ez az egész bonyolultabb volt ennél,szóval nem is részletezem.

Aki rám hallgat az a saját érdekében nem áll le ilyen lánnyal,mert talpra állítani csak azt lehet,aki ténylegesen talpra akar állni,nem pedig azt,aki állandóan azt szajkózza,hogy öngyilkos lesz és,hogy milyen szar az élete miközben ténylegesen semmi gondja nincs.

Aki meg akar halni az meg is öli magát és nem szól róla egy szót se(sajnos).

A párkapcsolat kettőn áll. Tehát adok is és kapok is valamit. Ha hosszú távon csak adok,és a másik nem ad semmit, de nekem ápolgatnom kell, az nem jó, az nem párkapcsolat, az inkább irgalmasnővéres dolog. Tehát mondom, ha a másik fél jóformán SEMMIT nem tud adni cserébe, ami párkapcsolatban kell, akkor nem működhet a párkapcsolat, mert az nem párkapcsolat.

Ismerős a dolog, volt már lelkileg erősen labilis barátnőm, elvárta, hogy vegyek neki mindent, de lényegében semmit nem kaptam tőle, ami egy párkapcsolatban alap lenne, nem lehetett vele beszélgetni, néha az is baj volt, ha megfogtam a kezét, stb. Ez egyszerűen nem működik, muszáj önzőnek is lenni valamilyen szinten! A párod azért IS van, h támogasson, segítsen téged, ne csak te őt!