Tud felüdítő lenni, ha az ember szingli?

Nagyban függ ez attól is milyen tapasztalatot szerzett az ember , meg hogy milyen személyiség is .

Tegnap egy pillanatban magamban egy örömtelit kiáltottam , "szabadság" . Nem akarok már kínlódni , megpróbálni szerelmet kiváltani sikertelenül . Meg találkozót eggyeztetni, azon sopánkodni ,hogy nem ér rá nincs kedve vagy csak simán nem érdekli az ami engem , aztám meg mikor a kedvemért megteszi ,olyan snasszul sül el az egész végül . Mikor meg én próbálok a kedvére tenni azt már nem tudja tőlem úgy fogadni ahogy azt szeretném .

Bonyolult vagyok tudom ,de ettől szerintem ha valakinek igazán fontos lennék akkor az kibírná a hülyeségeimet míg én bele nem szokok és bele nem "relaxálok" a dologba . Mikor kényszenek érzek valamit az zavar , meg az is lehet ,hogy irreálisak az elvárásaim egy férfival szemben .

Szóval olyan még nem jött aki tudta ,hogy neki én kellek és ha a fene fenét eszik is ő engem akkor is meg fog szelidíteni és a övé leszek ,mert a sok "harc" meg fal ,meg hülyeség mögött bújok el ,de csak mert félek igazából ,félek hogy kiszolgáltatom magam és megbántanak ,megsértenek ,megaláznak . Szóval nehéz így az én hozzáállásommal ,de én ilyen vagyok . Engem nagyon kell akarni ,de szerintem a végén ez megérné annak a kitartó férfiúnak .

Szóval az eddigi kudarcok miatt én most élvezni akarom a szinglisét, úgy sem vagyok hozzászokva a kapcsolathoz szóval akkora hiányérzetem talán nincs is .