Mit mondjak neki, miért nem találkozhatunk minden nap?

A barátommal(20 éves, én 19) nyáron szinte minden nap találkoztunk. De már kissé unom, mert nem tudunk semmi újat mesélni a másiknak. Össze vagyunk nőve.

Az elején nagyon szerettem Vele lenni(most is, de már nem ugyanaz az érzés, vagy nem is tudom..), és már szinte menekülök előle.

A másik dolog, hogy nagyon rajong értem, úgy kezel, mintha én egy sztár, vagy hercegnő lennék, ahol nekem ez nagyon nem jön be. Verseket ír rólam, lerajzol, ami nagyon aranyos dolog, de az hogy minden napra jut legalább két vers...azért ez már picit sok. és unalmas.

Mindig minden rólam szól, ez így nem jó.

Ha minden nap találkozni kell vele, legalább csinálhatnánk olyan programokat is, mintha haverok lennénk, az az igazi. Hülyéskedhetnénk, vagy elmehetnénk szórakozni. De ehelyett egész nap mást sem csinálunk, csak fekszünk egymással szemben és arról "beszélgetünk", ki szereti jobban a másikat -.-

Bókolni is szokott, bár azzal is már "bombáz". pl. elmegyek hozzá, mondja, hogy "gyönyörű vagy". megköszönöm. bemegyünk a ház egyik helyiségébe, megint: "nagyon szép a szemed". megköszönöm. megkínál üdítővel, vagy kávéval és ismét: "imádom a mosolyod". nap végére már csak nyöszörögve mondom, hogy köszönöm.

Félek, hogy a túlzott rajongás miatt lesz idő előtt vége a kapcsolatnak. Pedig ő a világ legkedvesebb, legaranyosabb férfija, mindenki irigyel miatta. De sokan nem tudják, hogy ennyire túlzásba viszi a dolgot, úgy érzem kikerget a karjai közül. Hogy mondjam meg neki?

Párszor már adtam neki utalást, azzal, hogy:

Ő: történt valami érdekes mostanság?

én: tegnap egész nap együtt voltunk, azon kívül semmi érdekes.

Tényleg, mi történhet annyi idő alatt, hogy felkelek, kaját készítek, elmegyek hozzá/vagy ő jön, együtt vagyunk, elmegy/elmegyek, vacsorázok, alszok. Másnap ugyanez.