A nőknek tényleg olyan jók a radarjaik a másik lelkivilágának megfigyelésére vagy ez csak legenda?

Azért kérdezem, mert jómagam szerintem vagy ennek a cáfolata vagy pedig tele vagyok kegyes hazugságokkal.

Szóval: Amikor beszélgetek lányokkal, nőkkel, akkor az ő véleményük szerint kedves, szeretnivaló és közvetlen vagyok. Csodálkoznak is, hogy miért nincs senkim.

Eközben belül totál gyászos hangulatban vagyok, mivel szinte mindig ez ment egész életemben. De nagyon ritkán mutatom meg a valódi arcomat másnak, olyankor viszont nagyon. A tipikus reakciók ilyenkor a tágra nyílt szemek, leesett áll, stb... És persze az, hogy ezt sosem gondolták volna rólam.

A kérdést azért is tettem fel, mert itt a GyK-n sokan írják a magukba fordulóknak, hogy legyenek pozitívak, mert ezt megérzik a lányok. Akkor most az én esetemben is megérzik és kegyesen hazudnak és színészkednek vagy mese az egész a kifinomult érzékekről?