2 éve szerelmes vagyok egy lányba aki heteroszexuális, mit tegyek? 21L

Sziasztok!

Sajnos semmi jó hírrel nem tudok szolgálni... Az történt, amitől féltem: sosem lenne képes úgy szeretni egy lányt! :-( :-( Nagyon megviselte a lelkem a dolog és mélyen magamba zuhantam, azóta is zokogok...

Elsőként a kedvenc parkunkban sétalltuk egy jót, közben pedig beszélgettünk a kedvenc időtöltésünkről, hobbijainkról, könyveinkről. Jó volt a hangulat és remekül éreztük magunkat. Viszont eljött az idő, amikor úgy éreztem, meg kell beszélnünk a dolgokat négyszemközt, ezért elmentünk a lakásomra. Készítettem egy kellemes teát mindkettőnk részére és kértem, üljünk le.

Legelsőként elmondtam neki, hogy mennyire boldog vagyok hogy ismerhetem őt és csodálatos embernek tartom, aki nagyon értelmes, kedves és szép is. Biztosítottam arról, hogy rám bármikor számíthat, mellette leszek a legnehezebb pillanatokban is. Megköszönte a bókjaimat és hasonlóan jó dolgokat mondott nekem is. Montam neki, hogy van egy oldalam, amit csak kevesen ismernek, ők is olyanok, akikben mélyen megbízom. Elmondtam neki, hogy már nagyon rég óta el szerettem volna mondani, de sosem tudtam eljutni odaig, hiába volt a nyelvem hegyén. Azt mondta, bármi is az, nyugodtan mondjam el neki.

Ekkor egy mély levegőt vettem, a szemébe néztem komolyan, s gyengéden a kezére helyeztem az én kezem, majd kimondtam: "A lányokat szeretem, beléd pedig szerelmes vagyok!"

Elhült a szobában a levegő, ő pedig elpirult. Lesütötte a szemeit és gyengéden levette a kezem a kezéről. Azt felelte "Rendben." és "Köszönöm, hogy őszinte voltál velem szemben.", látszott rajta, hogy nagyon zavarba jött. Azt mondta, becsüli a bátorsagomat hogy a szemébe mondtam, de rögtön leszögezte, ő kizárólag a férfiakat szereti és sosem közeledne úgy lány felé. Egy nagyszerű lánynak tart engem, de kizárólag mint barát tud rám tekinteni.

Bár nagyon udvarias volt és finoman fogalmazott, sajnos könnyek szöktek a szemembe. Azt felelte ne sírjak, mert megérdemlem a boldogságot és biztosan fogok találni egy magamhoz illő lányt. Mondtam neki, hogy elnézést a kellemetlenségért, de ő azt felelte: "A szerelem az egyik legnemesebb érzés a világon, nincs mit szégyelni ezen."

Felálltunk mindketten és megöleltük a másikat. Gyengéden simogatta a hátamat és kérte, ne sírjak, mert ő azt szeretné látni hogy boldog legyek. Vígasztalasképpen úgy fogalmazott: "Ha fiúból lennél, akkor egész biztosan járnék veled!" Ez a mondata nagyon jól esett a lelkemnek.

Végül kikisértem a búszmegállóhoz és elbúcsúztunk a másiktól. Nagyra értékelem, hogy ennyire tapintatos volt velem, de nehéz szembesülni a ténnyel, hogy sosem lehet enyém a lány, akibe szerelmes vagyok... Azóta is folyamatosan potyognak könnyeim, nagyon fáj a szívem. :-( :-(

Mindenkinek köszönöm szépen a támogatását, nagyszerű emberek vagytok!