Voltál már valakivel olyan hogy tetszhet egy srác (Pl:iskolábol, utcárol) nem ismerted de megismerted és összejöttek? ha igen, hogy történt?

Eddig még csak annyi történt, hogy az új sulimba (most mentem oda év elején) tetszik egy lány, de nem ismertem. Pár hete megismertem, és eddig elég jóba vagyunk, és majd meglátom, hogy mi lesz. Ha nem is szerelem, a barátság is jó dolog... :P

15/F

Ezt a kérdést komolyan gondoltad? XD Szerintem kurv@ sok mindenkivel megtörténik, hogy valaki, akit nem ismer, megtetszik neki, majd megismerkednek és összejönnek. Szinte mindenkivel, mert senki sem ismeri a férjét születésétől kezdve, először ismeretlen neki, de azért tetszik, mert akkor nem jönnének össze XD

Késő van má, mi? :D

Nállam már fordult elő. 9.ben, első nap a suliban megláttam az egyik osztálytársamat, és első gondolatom ez volt:"woooow!!! vele fogok egy osztályba járni???" Négy évig voltam "szeremes" belé, semmi eredménnyel. Ahogy telt-múlt az idő, én egyre szerelmesebb és szerelmesebb voltam a srácba, annak ellenére, hogy csak külsőleg ismertem,nemsokat beszélgettünk a 4 év alatt. Elhatároztam, hogy márpedig mi egyszer még együtt leszünk, ha törik, ha szakad! Hiszen nehogy már, ha kihagyom lehet örökké bánni fogom... Szóval elhatároztam magam... úgy terveztem, hogy 12. végén majd "nyélbeütöm a dolgot" hiszen akkor már nem leszünk osztálytársak, és szabad lesz a pálya...:D (ez így lehet hülyén hangzik de általában ha én valamit elhatározok...az előbb vagy utóbb úgy is lesz:) Azt hittem ő álmaim netovábbja, mindent "előkészítettem" magamban, vagyis elképzeltem milyen lesz majd vele... Elérkezett a bankett estélye. Minden a terv szerint haladt, volt tánc, beszélgetés, egy kis összebújás... Kiderült, hogy ő is épp úgy érez irántam ahogy én őiránta... Én voltam a legboldogabb. Akkor este még nem jöttünk össze, majd csak érettségi után.

Hát mitagadás, az első csóktól kezdve úgy éreztem magam mint egy lufi amit kiszúrtak egy tűvel: hogy szép lassan leeresztek.Hatalmasat csalódtam benne, szó szerint utáltam ahogy csókolt, ahogy megérintett, a vicceit... egyszerűen mindent amit csinált vagy mondott. Hogy válhat az álom rémálommá??? Az a 4 év... egyszerüen eltűnt, és nem maradt más, mint keserű "utóíz". Hát ma is csodálkozom hogy birtam ki mellette 2 hónapot. Fogalmam sincs mit csináltunk rosszul. Ő maga az Adonisz, olyan jól néz ki, amikor barátnőim megláttak vele, szinte hallottam ahogy csorog a nyáluk... És mégis ilyen csúf véget ért az álom...

Egyet megtanultam: a külső édeskeveset számít.

(remélem nem voltam túl unalmas, és bocs a ha van helyesírási hiba, késő van:p)

19,l

általános harmadikban új osztálytársat kaptunk, egy nyuszifogú félénk de nagyon okos fiút... először csak kiröhögtük, de nyolcadikra a legjobb barátom lett. 5 évig nem találkoztunk, mert megszakadt a kapcsolat, ő 50 km-re tanult tőlem, majd 5 év után megkeresett, de az már nem az a srác volt, mint általánosban, egy nagyon helyes pasi lett belőle. Gondoltam, ez nekem esélytelen. Aztán kórházba kerültem trombózissal, pont oda, ahol Ő tanult (pápai vagyok, Veszprémbe kerültem először, de nem tudták elvégezni a beavatkozást, mert rejtélyes módon elromlott a gép, és ezért mentőhelikopterrel átvittek Győrbe) és minden nap bejött a kórházba hozzám (22 nap, én fekvőbeteg voltam, egyáltalán nem kelhettem ki az ágyból). bevallotta, hogy általános iskola óta szerelmes belém, és amikor annyi idő után találkoztunk, azt hitte köztünk nem lehet semmi, mert szerinte annyira jól nézek ki.

már lassan 5 hónapja járunk, és idővel ahogy megismerem egyre jobban szeretem.