Miért van az ha egy lánynak elmúlik a szerelem akkor már szinte szakítás után másnap akár képes egy másik pasival mutatkozni, miközben mi férfiak akár hónapokig, vagy akár van olyan aki évekig szenved miattuk?

Magamból kiindulva: én akkor mondom ki a szakítást , ha már érzem, hogy "nincs remény" a kapcsolat megmentésére. A lejtőn már jóval azelőtt elindulok, nagyon sokáig őrlődök magamban, és próbálkozok, hogy megváltozzon a helyzet (például, hogy eltávolodtunk egymástól)...próbálom helyrehozni a dolgokat, leülök megbeszélni a partnerrel.

De ha azt látom, hogy az erőfeszítések ellenére sem változik a helyzet, egy idő után kimondom, hogy nincs értelme folytatni.

Mire ez a pont elkövetkezik, már túl tudok lépni a szakításon (mondjuk nekem is kell után még idő, amíg el tudom fogadni ezt). Hagyok magamnak időt, de utána képes vagyok újra nyitottá válni mások felé.

Szóval úgy két hónapig vergődök és őrlődök magamban, aztán szakítás, és kell még úgy egy két hét, mire újra tudok ismerkedni egyáltalán...

Amúgy nem minden csaj képes erre, hogy már másnap új pasival mutatkozzon. Ennek hátterében valószínűleg az lehet, hogy a lány már nem volt szerelmes, de már közben megismerkedett valakivel, aki potenciális partnere lehetett.