MIÉRT? Miért érzem ezt?

De, mindenki önző. Arra érti, hogy az ember nem bírja megbecsülni azt amije van, akkor amikor megvan neki.

Ezért szokták írni, hogy elfelejt élni az az ember, aki mindig csak a jobbat, a jövőt hajszolja, hogy jobb legyen neki. Aki nem becsüli az egészségét, pont nem is érdekli egészen addig, amíg be nem üt a krakk, akkor viszont sopánkodik és haragszik magára miért nem figyelt jobban oda xy-ra.

A szomszéd fűje mindig zöldebb. Ez is hasonló.

Nem lehet erre gyógyírt mondani, egyszerűen máshogy kell hozzáállni a dolgokhoz. Bele kell venni a pakliba, hogy az ember ilyen. Ezért és még megannyi dolog miatt kell tapasztalni. Sokat és sokáig, hogy a végén eljöjjön a várva várt.

Ha egy kapcsolat kialakul viszonylag küzdelmek, viharok nélkül, akkor is elég jellemző ez amit mondasz. Szóval ha nem szerelem szülte a kapcsolatot, hanem az a szerelmet. Akkor hajlamos az ember nem annyira mélyen átérezni a dolgot, pedig ugyan úgy ott van, csak valahogy nem figyel rá és elmegy mellette észrevétlenül. Majd amikor meginog, akkor tépázza magát és teljesen megreccsen tőle.