Lehetetlen helyzetben vagyok, mi lenne a megoldás?

Friss diplomás tanárnő vagyok, és abban a középiskolában tanitok januartol ahova en is jartam 6 évvel ezelőtt.

Az a helyzet hogy annak idején volt egy matektanárom, aki utolsó két évben észrevehetően bókolt nekem, a kedvemben járt, annak ellenére hogy nagyon hulye voltam matekból. Sokat viccelodtek velem a tobbiek hogy biztos bejovok neki, es bar helyes ferfirol volt szo soha nem tekintettem ra ugy...Sot,mennyasszonya volt, aki rettenetesen hasonlitott ram es meg a keresztnevunk is megegyezett. Nos ez a holgy azota a felesege.

Nos az a helyzet, hogy kollegak lettunk. Soha nem gondoltam volna ezt se en sem o. Mivel nem egy nagy iskolaban dolgozom, eleg csaladias a hangulat es raadasul kozos szertarat kaptunk.

Nekem az elmult evekben volt egy komoly kapcsolatom, de hazudnek ha azt mondanam hogy soha nem gondoltam ra vagy nem almodtam vele.10 évvel idősebb tőlem, és bár nem egy adonisz, annyira tiszteséges és humoros fickó hogy bárkit levesz a lábáról.Nagyon rendes emberről van szó.

Nagyon nehez egyutt dolgoznom vele. Rengeteget beszelgetunk, velem osztja meg minden gondjat- bajat,es nagyon nehez ugy tekintenem ra mint egy egyszeru kollegara.Soha nem tennem tonkre ahazassagat de annyira nehez az erzelmeimnek parancsolni hogy ma megfogalmazodott bennem hogy felmondok...

Ezt el is mondtam neki,mire o teljesen kiakadt es nem erti miert akarom otthagyni a szuper allasomat.

Azt hazudtam neki hogy jobb ajanlatot kaptam es azert, mire o varatlanul megjegyezte hogy eveket kellett varnia arra hogy ujra lasson, es most megint eltunok az eletebol.

Engem ez nagyon meglepett!Azota is csak ez a mondat jar a fejemben. Valahol ereztem hogy talan ha nem lenne felesege beprobalkozott volna nalam, de igy tartotta o is a tiszteseges tavolsagot. Viszont sok mas itt dolgozo tanarnak feltunt mar a mi jo kapcsolatunk, es a diakoknak is. Nem szeretnek pletyka targya lenni, es foleg szenvedni egy olyan dolog miatt ami soha nem is volt es nem is lehet.

Valamiert azt erzem hogy mindig egymas utjaba sodor minket az elet,de miert?Miert igy?

Barmirol tudunk beszelgetni, es ha veletlen egymashoz er a kezunk en erzem a vibralast kettonk kozott.

Talan nem kellett volna ide irnom, de kivel oszthatnam meg a dolgot?

koszonom a jo tanacsokat elore is