Hogy tudnám még jobban elterelni a figyelmemet?

Szóval van egy fiú, és egy suliba jártunk. Mivel én nyolcadik osztályban jöttem ebbe az iskolába, mert elköltöztem, így csak egy év volt ez. És nagyon megtetszett, és beszéltünk párszor, nagyon kedves volt, meg érződött rajta, hogy érdeklem valamennyire. De nem léptem, sem Ő, ezért az évzárón elmondtam neki. És azt mondta, hogy aranyos vagyok, de neki van barátnője (tudom, hogy nincs neki, csak nem akarta azt mondani, hogy nem jövök be neki). Aztán még aznap kisírtam magam, és eldöntöttem, hogy többet nem sírok miatta. A felejtés egész jól megy, meg mivel, hogy állandóan másik városban vagyok, mint Ő, mert anyukámnál vagyok (szüleim elváltak), ezért nem is szoktunk találkozni, de néha még gondolok rá, és olyankor nagyon fáj, de nem akarok beleesni abba a hibába, hogy sírok miatta, mert tudom, hogy nem érdemes.