Meddig tart ez az állapot?

Néhány apróság, amivel kiegészíteném a dolgot, mert ezek szerint nem sikerült egyértelműen leírni. Nem akartam hosszúra venni a dolgot, mert akkor úgyse olvassa el senki.

1. A barátok maradunk rész adott, a kapcsolat megszakítása békében, közös megegyezéssel történt, és én indítványoztam. Csak arra az időre szól, amíg gáz a helyzet, nem örökre.

2. A jobban megismer részen már túl vagyunk, több éve ismerjük egymást, és napi szinten kommunikáltunk a pár nappal ezelőtti esetet megelőzően.

3. Igen, ez a cél, éppen ezért tettem fel a kérdést, hogy mikor lesz annak reális esélye, hogy valaki másra is tudok majd gondolni.

Még annyit hozzátennék, hogy ez nem egy derült égből villámcsapás szerelmi vallomás volt, hanem hosszú "udvarlás" előzte meg. Ő is tudta, hogy én mit akarok, meg én is tudtam, hogy ő nem akarja, hiszen érzékeltem az udvarlásra adott reakcióit. Végül elkezdtünk erről beszélni, és akkor lett végül vallomás a dologból, teljesen spontán. Igazából azért, mert bár tudtam, tőle akartam hallani egyértelműen. Csak úgy nem hagyhattam annyiban úgy, hogy még csak a kérdést sem teszem fel neki.

Nálunk közben eltelt 3 hét. Annyi már kiderült ebből, hogy ennél jóval több idő kell. Természetesen nem jelentkezett, és nyilván nem is fog. Ez a csalódás a csalódás tetején, de nem is lehet persze elvárni ezt. Én is vissza tudtam fogni magam, bár sokszor nagyon erős késztetést érzek, hogy valami ürüggyel megkeressem. Hülye hasonlat, de olyan ez, mint leszokni a cigiről. Az ember néha üvöltene és a fejét verné a falba, de belül akkor is tudja, érzi, hogy nem szabad.

Ha valakinek van régebbről valami hasonló tapasztalata, megköszönném, ha leírná pár szóban, hogy hogyan és mennyi idő után tudott kikecmeregni ebből a rohadt érzésből. Úgy tűnik, jóval több lesz, mint amire számítottam.