Mi az a tisztelet és a szeretet? Mindig csak a saját magam érdeke az első, mindig csak én. Amíg ezen a világon vagyok, csakis azzal törődöm, hogy nekem jó legyen, senki más nem érdekel. Miért kéne ezen változtatnom?

"Ez vagy nárcisztikus komplexus"

Nem az, mert akkor remekül el lenne magában, és eszébe nem jutott volna feltenni a kérdést.

Én azért értékelem nagyra a hozzám közelállókat, mert már a puszta létezésükkel jelentősen javítják az életem minőségét. Számomra ez jelenti azt, hogy szeretem őket: nagyra értékelem, hogy részt vesznek az életemben, ezzel rengeteg örömet okozva nekem.

Az "autóm és pénzem"-en kívül azonban van egy csomó minden más ami fontos a számomra. Roppant mód értékelem az emberi vonások közül az önbecsülést, önzőséget, hitelességet, következetességet, humanizmust, személyiségbeli integritást.

Megvetem az áldozathozatalt, az önfeláldozást egyenesen életellenesnek tekintem. Megvetem az "erkölcs" és "igazság" szavakat és többnyire azokat is, akik ezeket használják.

Azokat az embereket tisztelem, akik elértek valami olyasmit, amit az életem valamely pontján én is el szerettem volna - de nem tudtam.

Tehát itt is csak arról van szó, hogy saját magam egy jobb verzióját látom meg az illető bizonyos vonásaiban és a lehetőséget, hogy jobban azzá a szuperhőssé váljak, aki valójában vagyok.

Én is "kihasználom" az embereket, de én úgy vélem, hogy a másik fél nem menne bele, ha nem lenne számára is előnyös. Viszont én nem teszek mások érzéseire, mert szeretek stílusosan diadalmaskodni, minél kisebb szenvedést okozva másoknak. (ez nem azt jelenti, hogy az érdekeimből egy jottányit is fogok engedni, mert mondjuk valaki szerint másoktól elvenni ezt vagy azt a lehetőséget erkölcstelen dolog)

Amikor én kedves vagyok az emberekkel (azaz valami olyasmit csinálok, ami látszólag ennek betudható) akkor valójában a saját erkölcsi kódexem szerint cselekszem. Itt is csak arról van szó, hogy ezt azért teszem, mert én jól érzem magam úgy, hogy egy szuperhős vagyok. Nem a másik érdekeit tartom szem előtt. Az enyémet. Csak az enyémet. Szerintem ez a fajta viselkedés természetes az embernél, mivel a majomfajták szociális állatok - genetikailag bennünk van a kedvességre való hajlam.

(De ennek nem áldozathozatallal kell utat engedni. )