Magányos vagyok. Mit tehetnék?

Fiatal, kedves, megértő, segítőkész, csinos lány vagyok és vannak barátaim, a családtagjaimmal is jóban vagyok. De valamiért egyedül vagyok. A barátaim csak "haverok", akikkel elhülyéskedek, de semmi erős kötelék nincs, és nem tudok velük beszélni problémákról, másokról, magamról. Vannak olyan barátaim is akik beszélnek ezekről, de az róluk szól - én hallgatom. Ők viszont olyanok, hogy nekem elmondják, diszkrét vagyok, viszont az én dolgaim nem érdeklik őket. Akikkel régen meg tudtam mindent beszélni azoktól eltávolodtam, mert csalódtam bennük és totál elvesztették az efajta bizalmamat és lementek a haver szintre... A családommal nem beszélek ilyenekről, mert amióta megszülettem, sosem volt ilyen kommunikáció köztünk, ezért elég nehezen tudnék bármelyik rokonommal is beszélni ilyesmikről...

Jól érzem magam mindig, sokat nevetek, kedves vagyok és megértő meg minden, de mégse "kellek" senkinek. Igazából még el is vagyok, feltalálom magam, vannak álmaim, céljaim, sokat tanulok hogy a jövőm jól sikeredjen.. csak nyomaszt a tudat hogy nincs senki akivel megoszthatnám a félelmeimet :/