Tetszem neki, lehet ebből valami? Vagy csak hülyített?

Aki elolvassa a történetem, annak köszönöm. :)

A válaszokat pedig külön is köszönöm! :)

Van egy férfi, aki most 46 éves és buszsofőr a volánnál.

Én 25 éves vagyok, és az az igazság, hogy én már 2 évvel ezelőtt 'kiszúrtam' őt magamnak, mert annak idején volt pár alkalom (talán 5-6), amikor azzal a járattal utaztam, amin ő volt. :)

Aztán 2011 nyarától egészen 2012 decemberéig nem utaztam azzal a járattal, de időnként szembe jutott, amikor abban a városban jártam.

Aztán 2013 januárjában úgy hozta a sors, hogy hetente 1 alkalommal ezután mindig az ő járatával kellett utaznom.

Én már akkor megismertem őt, amikor beparkolt a megállóba, és titkon nagyon örültem neki. Jó volt újra viszontlátni. :)

Aztán már amikor 2. alkalommal találkoztunk, és vettem tőle a jegyet, elkezdett velem viccelődni, de nem lerohanva, csak úgy finoman.

Volt olyan, hogy beszéltünk pár szót.

Legnagyobb meglepetésemre ő szólt hozzám, mert én magamtól biztosan nem mertem volna beszélgetni vele.

De olyan jó volt, hogy végre észrevett. :)

Január-február így telt el, hogy hetente 1x láttam.

Aztán én mindig hátrébb ültem le, és ugye őnála szinte mindig állt ott valaki nő, akivel beszélgetett.

Volt, hogy középkorú nők álltak ott, volt, hogy fiatal lányok, mikor ki.

Viszont március-április-májusban már csak 2 hetente kellett mennem abba a városba, és akkor is ugyanez volt, hogy mikor vettem a jegyet, incselkedett velem, de utána én mentem hátra.

Viszont ilyenkor mindig a hátsó ajtónál szálltam le, és ő mindig hangosan köszönt és integetett nekem, én meg vissza neki. :) Szóval azért figyelt rám, és ez jól esett. :)

Volt, hogy az utcán ment el mellettem, és integetett nekem a buszról, meg úgy nézett, hogy majd kiesett az ablakon.

Szóval ilyen dolgok történtek eddig.

Hanem tegnap...

...ismét vele utaztam, de most nem úsztam meg. :)

Megvettem a jegyet, szokásos viccelődés, mosolyok (mert hiába minden, tetszik na) aztán megpróbált már ott szóval tartani, de mögöttem állt a sor, ezért bunkó sem akartam lenni, de mondtam neki, majd folytatjuk, és hátrébb mentem. Amikor elfogytak az emberek, hátranézett rám, és hát én odamentem hozzá, hogy akkor beszélgessünk. :)

Olyan furcsa volt ott lenni mellette, és beszélgetni vele, mert eddig mindig más nők álltak ott, ahol most én.

Bemutatkozott, kérdezett munkáról, családról, barátról, meg úgy érdeklődött mindenről.

Én ugyanúgy visszakérdezgettem neki, így őróla is megtudtam pár dolgot.

Kb. 35 perces az út hazafelé, azt végigbeszélgettük, és közben annyit mosolygott rám, mindig nézett engem, és sokat is viccelődtünk, megnevettetett többször. :)

Mindenáron el akart vinni engem autóval kávézni, teázni, amit szeretnék, utána meg majd hazavisz. :) Ja persze. :P

Aztán mielőtt leszálltam, kérdezi: Jössz még a héten?

Egy 'nem tudom'-al feleltem, és elköszöntem.

Nem tudom, hogy miért volt velem ilyen közvetlen, de nagyon jól esett.

Szerintetek mit gondoljak most?

Szerintetek mindenkinek ezt mondhatja?

Vagy esetleg tetszhetek neki?

Mert titkon reménykedem, hogy esetleg mégis komolyan beszélt, de csak egy átlagos nő vagyok, hogy is mondhatna nekem ilyeneket valaki komolyan.

Meg ugye ha azt nézzük, nekem már régóta tetszik, de viszont is igaz lehet vajon?

Köszönöm annak, aki elolvasta. :)