Mit tegyek ha 17évesen már úgyérzem egyedül halok meg? Más is van ezzel így?

hát, ez a reménytelen szerelem. de nem tudom, hogy függ össze azzal, hogy egyedül halsz meg.

gyakran éreztem úgy.. de nézz már körül! rengeteg kevésbé szép lánynak van elég helyes barátja.. úgy vagyok már vele: ha nekik sikerült, nekem is fog! oké, hogy nemcsak a külső számít, de a belsőd legalább egyedi, ami valakit majdcsak megtart:)

Én egy jónéhány évvel idősebb vagyok mint te, ezért is írom ezt le neked, hátha segítek. Én nagyjából 13 évig voltam "szerelmes" egy srácba, közben voltak párkapcsolataim, amik sorra elromlottak. Mikor találkoztam vele esetenként az utcán, buszon, vagy akár egy bevásárlóközpontban mindig teljesen megkattantam, és napokig nem tudtam összeszedni magam. Aztán úgy alakult, hogy egy ideig igen közel voltunk egymáshoz (már helyileg) és rá kellett jönnöm, hogy ez csak puszta rajongás volt, abból is az a fajta, ami olyan erős, hogy az ember képes valós szerelemnek vélni. Nem volt az. Sokáig tartott mire rájöttem, de szerencsére vége. Most egy boldog kapcsolatban élek. Mindigis különc, hülye kislánynak gondoltam magam, önbizalmam a 0 felé közelített (lentről), de most minden nap azt hallgatom, hogy nélkülözhetetlen vagyok neki :D Ne aggódj, próbálj türelmes lenni. Tudom ez a legnehezebb, de meg kell próbálnod!

Én is pont 17 vagyok, csak fiú és rám is tök váratlanul rám-rám tör ez az érzés. A különbség az, hogy nekem mégcsak nem is tetszett eddig senki különösebben, szimplán csak magányos vagyok.