Gyűlöletből és közös ellenszenvből lehet a későbbiekben szerelem?

szerintem csak akkor, ha eleve ez a két érzet is azért volt, mert valahol belül vonzódtak egymáshoz.

ez olyan ösztönös, vad dolog, egyszer voltam így, nem is tartott sokáig, mert hát, két dudás.. de csodálatos volt (:

még kamaszkorunk végén voltunk, 18 évesen ismerkedtünk meg. a baráti körben ismerte valaki, ezért sokat jött, velem mindig élcelődött, meg gúnyolódott én meg "utáltam" amiért ilyen majom és sokszor ha megláttam, hogy ott van el is mentem. ez egy idő után feltűnhetett neki, mert ha csak meglátott messziről odakiabált, szóval próbált velem valahogyan mindenképp kontaktba kerülni. de akkor még nem lehetett egyértelmű egyikünk számára sem, hogy valójában baromira vonzódunk a másikhoz mert sosem próbált ténylegesen rám hajtani, nem hívott el sehová, és ha úgy volt akkor hetekig nem láttuk egymást..

ha viszont egy körben voltunk, nem bírt ki tíz percet anélkül, hogy valami megjegyzést ne tegyen rám és ez így ment.. aztán egy buliban összeakadtunk, igazából ahogy egy előző is írta, mint a filmekben. ott is gúnyolódott, szemétkedett aztán csók lett a vége, meg egy igen heves kis kapcsolat (: imádtam, igazából nagyon szerelmesek voltunk, csak erre későn jöttünk rá.. egyikünk sem engedett, büszkék voltunk és kapcsolatban nem működtünk, de pl. a jó viszony mai napig meg van és még most is ha összetalálkozunk valahogy beszélgetünk, meg ugyanúgy húzzuk egymást (:

ja és azt kifelejtettem belőle, hogy én tényleg dühöt és haragot éreztem olyankor iránta, büszke kislány voltam és pont ezt használta ki. nem szólogattam vissza meg semmi sem, hanem tényleg elfordultam, megemelt orral elmentem :D vagy megláttam és egyáltalán nem mentem oda.

talán pont ez is tetszett aztán meg egymásban.

ha tudnád hogy mennyire hasonlít a történeted arra ami most velem lehetne....

de itt mind2őnk egy egoállat :D

és mi is húzzuk 1más agyát...

ő viszont egy orkhoz menekül most ahogy látom uhhogy off :)