Miért érzem olyan magányosnak és üresnek az életem, pusztán azért, mert még sosem volt barátnőm?

Olyan fura érzés ez, néha sírni tudnék fiú létemre, akármennyire gáz is, de elöntenek az érzelmek, látok egy rakás szerelmes párt is, ők milyen boldogok már, én meg ilyen különc vagyok, akire a lányok rá se néznek, meg elég sokan ki is gúnyoltak már. JÓ én megértem, sajnos én sem tudok vonzódni például a kövér lányokhoz, gondolom az én fajtám külsőre meg az a kategória, akiktől a lányok undorodnak. Próbálok boldog lenni egyedül és elfelejteni a problémáimat, mégis folyton előtör, mintha ez valami olyan dolog lenne, amitől sehogy sem tudok megszabadulni, amíg nem találom meg a megfelelő lányt, akivel járnék. Én örülnék a legjobban, ha egyedül is boldog lehetnék csúnya fiúként, de mégsem megy, pedig pár éve még ment.