Miért szeretik a pisi kaki szexet?

Alapvetően szinte mindenben benne vagyok, talán még kicsit perverznek is tartom magam, de ezt nem! El se tudom hinni, hogy valaki erre komolyan gerjed :\

20f

Uccsónak nagy + ismét... sokmindenben meglátom a fantáziát, de a pisi-kaki az nem ilyen. Amúgy is tök nyugodtan tudok enni-inni boncolásos, abortuszos videók nézése közben, de a szar látványa, szaga az instant hányingerközeli állapot...

Elsőnek meg, hát hülye vagy. Drágám a férfiak 90%-a erősen fixált valamely testrészre, még ha nem is fetisizmus szintjén.

No, hogy valaki olyan is válaszoljon, akinek megvan a fent említett baja... Választ akartatok, hát megpróbálok nektek válaszolni...

Nagyon sokféle ember létezik ezen a szűk területen is - már amennyire meg tudom ítélni az online közösségek alapján - de én két nagyjából könnyen észrevehető osztályt tudok egyértelműen megnevezni: Vannak olyanok, akik fétis-szerűen rajonganak a salakanyagokért, izgatja őket a látványa, szaga, íze, stb és vannak akik inkább szolgálatként vagy megaláztatásként, egyfajta "bármit megteszek érted"-dologként tekintenek erre a perverzióra és ebből származik az ilyen irányú vonzalom.

Na egy konkrét példaként álljak itt az én kis perverz világommal:

-Először is, nagyon örülnék, ha nem lenne ilyen furcsaságom!

-Fantáziálok arról, hogy nők wc-nek használnak.

-A sajátomat vagy más férfi ürülékét visszataszítónak találom. Sőt, igazából az ilyen kenegetős csapból-is-barna-trutyi-folyik jellegű videók nem gerjesztenek bennem semmi érdemlegeset, nálam inkább az a fontos, hogy egyfajta nehezen körülírható művészi formája legyen a dolognak, egyfajta szolgás szerepjáték.

-Viszont a megaláztatást alapvetően nem kedvelem, egyéb s/m dolgok annyira nem is izgatnak fel (bár alapvetően nyitottabb vagyok bármire, mint egy átlagos ember) és rájöttem arra is, hogy az igazi úrnő-szolga viszony, mármint ha nem lenne a dolgok menetére beleszólásom, már nagyon nem tetszene.

-Emellett purista vagyok, mindent a szájba, semmit félre, nőnek ne legyen semmije sem olyan + betartani a számára egészséges sorrendet (első nyílás, hátsó ajtó, onnan másikra vissza semmiképp!) és célnak kitűzni a hagyományos wc-t felülmúló komfortot - persze sok-sok gyakorlással, de lassan és végig a fenti fél diszkomfortja nélkül.

Nagyjából ezek jellemzik az én őrületemet. Higgyétek el nekem, hogy nagyon kellemetlen dolog ezzel élni és egyébként semmi más bajom nincs, tök normális, hétköznapi ember vagyok, szeretek sportolni, tanulni, jókat enni, inni és szocializálódok is. Viszont azt már én is látom, hogy ez a dolog mennyi problémát okoz nekem. Például sokkal nehezebb az ágyban normálisan teljesítenem, ha (legalább csupán a fantáziámat használva) nem vonok be ilyen dolgokat, hullámzó teljesen a teljesítményem minden szempontból, kivéve ha előjön ez a hülyeség, mert akkor mindig készen állok.

Régebben megpróbáltam elfogadni magamat úgy ahogyan vagyok és keresni egy megfelelően nyitott hölgyet, akivel együtt kiélhetjük a perverz hülyeségeinket. Találtam is egyetlen egyet, akivel meglepő módon illeszkedtünk a perverziónk mentén (vagyis amit fentebb írtam, arról ő is ugyanígy vélekedett - persze ahol kell ott pont a másik, a domináns oldalról) és gyakorlatilag készek lettünk volna arra, hogy összehozzunk valamit. Na én itt meghátráltam, pedig lett volna alkalmam kiélni mindent ahogy titkos énemmel akartam és nagyon nehezen dobtam el magamtól ezt a valljuk be őszintén, irgalmatlanul ritka lehetőséget... Nehéz megfogalmazni miért ijedtem be, de valami olyasmi volt a lényeg, hogy elkezdtem félni attól, hogy gyakorlatilag nulla érzelemmel, csak a perverzióm miatt belemegyek egy hosszú kapcsolatba, ami mellesleg titkos is kell legyen és ahonnan gyakorlatilag nincs visszaút és ezzel végleg kilőnék sok lehetőséget az életemből: olyanokat mint szerető feleség, család, normális kapcsolat, szerelem, stb. Ezt nem akartam, nem tudtam bevállalni, de a döntés így is nagyon nehéz volt és nem sokon múlott, hogy nem a másik, sötétebb énem győzött...

Ez már lassan egy éve történt és azóta találkoztam egy korábbi, igazi nagy szerelmemmel (Tudom miről beszélek! Igazi "első látásra" szerelem volt nekem és úgy is megmaradt, hogy alig találkoztam vele) akinek persze bármikor megengedném hogy "kihasználja" a perverziómat, de inkább szeretnék valahogy úgy változni meg, hogy ez csak egy lehetőség legyen számára, ne pedig egy problémát jelentsen. Vagyis próbálok megjavulni és normális szexuális életet alakítani ki, hogy egyszer egy őszinte pillanatban elmondhassam neki, az egész hülyeséget, de úgy, hogy "nyugi, nekem így is jó minden, csak gondoltam tartozom annyival hogy megemlítem a dolgot, de tényleg nem akarok semmit!"

Talán ha sikerül vele összejönnöm, akkor ő ki tud húzni a csávából, mert érte bármit megtennék - és az hogy bármit megteszek érte, nem abban kell kifejeződjön, hogy wc-nek használhat és megalázhat, hanem abban, hogy annak ellenére, hogy perverz módon élvezném az előbbit, akár anélkül éljem le az életem, normális módon.

Jelenleg kicsit szomorú a status quo, hiszen nem is merek közeledni rendesen felé, hisz se annak nem örülnék, ha elcseszném a lehetőséget azzal, hogy egy rossz percben felhozzam a jövőben a témát és örökre elveszítsem, sem pedig annak, hogy a perverzmentes állapotomban kiszámíthatatlan szexuális teljesítményem, vagy a megmaradó sötét életem aláássa a jövőbeni lehetséges kapcsolatot, annak pedig főleg nem örülnék, ha akarata ellenére belerángatnám a sötét kis világomban. Persze ha élvezné amit nyújtani tudok, akkor nem lenne semmi baj, de reálisan nézve a helyzetet, ennek egy ezrelék esélye sincs, de nem is baj, legalább így van egy ember legalább itt a földön akiért lemondanék egy rossz és önpusztító viselkedésformáról...

Jah, egyébként ha valahogy sikerül az említett nővel valami komolyabbat összehozni, akkor biztos vagyok benne, hogy idővel felhoznám ezt a témát. Semmi hátsó szándékkal! Csupán én alapvetően egy őszinte ember vagyok és úgy érzem egy igaz párkapcsolatban, jobb ha ilyenekre fény derül. Talán még örülne is neki, ha megtudná, hogy segített a jó irányba haladnom (mert már eddig is sokat segített, ha nem is tudta).

Végezetül még annyit akarok mondani, hogy bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek felfordult esetleg tőlem a gyomra, de gondolom aki egy ilyen kérdést olvas és esetleg komolyan érdeklődik a dolog háttere iránt, hogy mégis mi az egésznek a mozgatórugója, miért akarjuk ezt és hasonlók (mondjuk puszta kíváncsiságból, vagy pszichológiai érdeklődésből, esetleg szakmabeliként), akkor álljon itt mégis valami aminek ténylegesen köze van a témához.

Egyébként arra én is kíváncsi vagyok, hogy mik a pontos okok, meg lehet-e szüntetni ezt a dolgot véglegesen vagy csak elnyomni és hasonlók. Sajnos profit nem keresek fel ezzel a problémával, mert rögtön gyanússá válnék családi és ismerősi körökben, de egyelőre nagyon nehéz harcot folytatok - remélem megéri.