Mit csináljak, hogy elfelejtsem őt? Elmúlik egyszer?

szia :D igen sztem van ilyen és normális, és ha elfogatsz egy tanácsot próbálkozz be nála, figyelj: fiú vagyok :P most már 7 hónapja van egy párkapcsolatom, nagyon hasonló a dolog, a barátnőm 7 éve látott engem először... elmondása szerint röktön belémszeretett, akkor ő még csak általános iskolás volt, mi sem beszéltünk szinte egyáltalán, aztán volt egy időszak h tudtam h tetszek neki ´€s beszéltünk pár szót, de én még semmi komolyra nem gondoltam, aztán elváltak útjaink és nem is beszéltünk, én döntöttem így... ő ezek után továbbra is szeretett szinte relikviákat gyűjtött rólam képeket, felvételeket dolgokat ismerőseimtől, és közben biztos volt benne h nem lehet ebből semmi, mert én még tudtára is adtam, aztán így múlt el 3 év, vagy több is, úgy h rá se nézett más fiúra, aztán történt vele egy komoly tragédia én távol, nem is beszéltünk 3 éve, és elkezdett hozzá közeledni egy másik fiú, sokáig támogatta ott volt neki, addig még a lány beletörődve h hiába vár reám, és nem is láthat, évekig nem is látott kapcsolatba ment a fiúval, de csak veszekedtek, mindkettő elmondása szerint a képemre próbálta formálni, mikor nem ment a fiúval ez miatt, a lány elkezdett más fiúkkal ismerkedni, de akár kit is látott, mindenkiben engem keresett az emóciókat, az önbizalmat, és százszor is rájött h nem mehet mással... aztán én egyetemre mentem, ő középsulis volt, és akkor egyszer ott buliztam ahol él, és láttam őt, és kiváncsiságból, vajon mi van vele ráírtam, és újra elindult a lavina, és ő újra csak utánnam, csak mindíg velem ahogy csak tudott ott volt, évekig nem látott, mégis mindenkiben engem keresett és akkor ennyi év után, azt mondta sose volt ilyen boldog, mint mikor ráírtam, és akkor egy teljes évig csak írogattunk ismerkedtünk, őt ettől a ponttól megint nem érdekelte senki csak én, én nem voltam magamban biztos, és nem éreztem még szerelmet, de lassan kialakult, és azon kaptam magam, h hozzá tartozom, h nem tudom elviselni h mással legyen, h benne tudnék csak megbízni, h szeretem, és most együtt vagyunk, és még mindíg nem tud másra nézni ugyan úgy szeret, megváltozott, mintha hiányzott volna neki valami az életéből, és újra a régi lett, akit ismertem régen még velem volt, és érzem h összetartozom vele, nem hiszek ilyenekben de érzem, és ő is érzi szóval egyszerűen talán van olyan ember akihez tartozunk akkor is ha nem hisszük el, én mint fiú mondom, h van remény, én sem hittem benne, de azon kaptam magam h igen beleszerettem, bocs h hosszan meséltem a dolgokat, de alá szerettem volna támasztani csak nyugodtan, előbb barátkozzatok, interneten valahoyg bárhogy, legyetek előbb legjobb öszintébb barátok, aztán majd jön a többi is :) az h van valakije nem baj, légy megértőbb :) majd eljön a te időd

jah és megint én vagyok az előző válaszadó, azt elfelejtettem, ne próbálkozz azzal h mással kezdesz, úgy is őt fogod keresni, és az én barátnőmet nagyon kikészítette az a kapcsolat, csak bántották egymást, most velem meg nagyon boldog :) sok sikert