Másokat is izgatnak az ilyen szerepjátékok, vagy én vagyok ilyen elvetemült?

Például Sims-be vagy hasonlóba csinálok egy lányt akit már alapból úgy tervezek, hogy látszódnak rajta a nélkülözés nyomai (csontsovány, kariks szemek stb), és abból fog állni az élete, hogy nyomorog és kínlódik. Van amikor élete végéig egyedül van egyetlen kis szobában él, de előtte végig kell néznie ahogí a rokonai sorra meghalnak. De valamikor házaspárt csinálok, ahol a dagadt sebhelyes arcú férj veri az asszonyt, megcsalja, nem hagyja enni stb. Most játszottam végig egy nővel akinek soha nem volt senkie és gyakorlatilag csöves. A rossz leki és fizikai állapota miatt minden munkahelyről kirúgták, csak egy szék, egy mosdó, és egy WC van az ablak nélküli szobácskájában. és egy kuka, ahonnan néha-néha eszik. De mindig megbetegedett ételmérgezésben és már állandóan hányt. Meg kijött hozzá a behajtó a számlákat mikor nem fizette ki és elvitte az székét. Szóval én ezt így élvezem és szinte izgat....