Lefeküdtem a főnökömmel aki 39 éves de én még csak 19 vagyok és van barátom. Mit tegyek és hogyan tovább? Felmondjak a munkahelyen?

Az a baj, hogy a nők sokszor nem értik, miért jön a "ribancozás" mindenhonnan, például a kommentekben. Nekem is ez az első, ami beugrott, pedig te valószínű "nem tudod, hogy történhetett".

Tudod, ez annyira, de annyira szokványos és sokszor hallott sztori, csak az én szűk ismerősi körömből tudok mondani tucatot.

ezek a történetetek mindig ledöntik azt (a lehet, hogy fölösleges) ábrándot, hogy a nőkben van valami magasztos, titokzatos, nem tudommi.

Pedig csak az "erősebb kutya b..szik". Ennyi. és ez így nagyon közönséges annak, aki valami lelki pluszt vár a nőktől.

Ja még mi vagyunk idióták, te k*rváskodsz és még mi vagyunk a hülyék.

hülye p*csa, ehhez nem tudok mást hozzáfűzni.

Mit akarsz tenni?

Ha csak egyszeri volt, akkor hagyd a fenébe. A főnököddel tisztázd, hogy megbántad, többet nem lesz semmi. Lehet ő is így van vele, úgyhogy nem kell nagy feneket keríteni a dolognak. Csak akkor mondj fel, ha mégis konfliktus lesz belőle, vagy téged nagyon zavar. A barátodnak minek mondanád el. Egyszeri eset, nem befolyásol semmit. Feltéve, hogy nem leszel tőle te lelkibeteg, mert akkor gond van. Azért gondolkozz el, hogy tényleg a barátoddal akarsz-e lenni. Ha nem vonz már, akkor váljatok el békében, az ő érdekében is.

Az az igazság 19 évesen még félig gyerek vagy, épeszű ember nem várja hogy mindig megfontoltan dönts, mint egy nyolcvanéves (nem mintha 30-40-50 évesek nem ugyanezt csinálnák). A rlbancozókkal meg ne foglalkozz, egyszerű lelkek. (Ahogy a nullázgatás is erre utal...)

„A barátodnak minek mondanád el. Egyszeri eset, nem befolyásol semmit.”

Mi az hogy nem befolyásol semmit? A főnöke farka járt benne... A párjának joga van tudni. Majd az információk teljeskörű ismeretében dönt a kapcsolat jövőjéről. Ez így működik normális embereknél. A takonygerincű sunnyogás, csak hogy továbbra is következmények nélkül maradjunk egyszerűen gusztustalan.