Miért nem akar velem találkozni, amikor mégis akar?

Szóval parázik attól, hogy találkozzunk, vagyis mindig fellendül ha szóba hozom, mint egy szabadságharcos, forradalmár felforr az agya, ez nekem már csak azért is rosszul esik, mert különben hányzok is neki, szeret, és számítok neki és mindig nagyon szinte tökéletesen odafigyel rám, és én nem akarom neki magyarázni, hogy mit parázik és a saját maga útjába áll, miközben ő maga jön mindig a Jósággal és a Szépséggel, hogy ő szeretetet és jóságot akar, de mindig az van, hogy ő az aki mondja, én meg vagyok aki teszem és oké, hogy így kiegészítjük egymást de mégsem, mit tegyek?