Hova tűntek a normális és helyes tizenéves fiúk!?

Egy vagyok közülük :DDD. Nem dohányzok, nem iszok alkoholt, nem bunkózok(ha te se velem) és 4 éve kézilabdázok. Pláne a heti 7 edzésemtől ki is vagyok gyúrva. ;)

LOL kétszer küldtem el sorry :P

Sajnálom, hogy nem vagyok helyes (kövér) de mindenki normálisnak tart :)

Hogy mi lett velük? Felnőttek és nem nemzettek ugyan olyan normális srácokat. A mai tizenéves fiúk nagy része reménytelen. Vannak azonban kivételek elbújva a visszataszító világ elől. A lányokkal ugyan ez a helyzet. Mivel feltetted eme kérdést, minden bizonnyal te is egy kivétel vagy. Az olyanok, mint Te és Én elég ritkán futnak össze a világban, és még ritkábban veszik észre egymást. Ha mégis összejön..... azt még én sem tudom sajnos. De, ha írsz egy üzenetet, akkor, idővel megtudom a választ...

Én erre azt tudom mondani hogy szerintem vannak még ilyen fiúk csak azt se hagyjuk ki hogy a mai lányoknak sok dolog van megengedve nem úgy mint régen és saját tapasztalatomból szólva az ilyen lányok tönkreteszik a fiuk lelki világát és e miatt a legtöbb fiú annyira kiábrándul hogy nem pazarolja egy idő után az érzéseit senkire csak kihasználja a helyzetet ami éppen adódik számára sok jóbarátom történetét hallgattam végig és végül mindig ugyan oda jutottunk ... a mai lányok nem elégszenek meg azzal hogy szeretjük őket tisztelet a kivételnek és azzal se hogy a seggüket is kinyaljuk sokszor és a saját érdekeinket férretesszük az övékért de nekik ez se elég legyél pénzes meg legyen egy kocsid amivel vidd a kis seggüket de soknak még ez se elég egy idő után váltanak és szerencsétlen srácot meg összetöri a csalódás és a folytonos idegesség. Amint mondtam saját tapasztalat és a közeli környezetemben élők tapasztalata. Nagyon nehéz normális lányt is találni. A barátaimmal ha összejövünk mondjuk egy kanbulira jólérezzük magunkat de a vége mindig ugyan az a téma nők és nem sok jót lehet hallani. Én most jelenleg boldog párkapcsolatban élek ami nem teljesen igaz mivel naponta küzdök meg a tudattal hogy mindenki változik és a barátnőm is és már nem úgy szeret mint régen és ezt érzem és látom én persze az elejétől fogva imádom és még most is ugyan olyan vagyok mint az elején még ha nagyon durván meg is bánt az életemet adnám azért hogy neki ne legyen semmi baja. És ez az önzetlenség egy része és szerintem ez így van jól egy kapcsolatban nincs olyan hogy büszkeség csak meghatározott esetekben. Cigizésről pár szót .. én is cigizek és nem akarom azt mondani hogy azért mert nem volt kire támaszkodnom mikor a legjobban szügségem volt valakire egy durva szakitás után de ez az igazság és ezért szoktam rá. Ma meg küzdök vele minden nap mivel le akarok szokni csak már nehéz. Lehet néhányan hülyének néztek :) de nembaj nekem ez a véleményem lenne még mit mondanom de szerintem elég ennyi.