Mi ez az érzés? Mit tegyek?

Van egy barátom, akivel kb. egy éve vagyunk nagyon jóban, mindent elmondunk egymásnak.Az egész úgy kezdődött, hogy találkoztunk egy táborban, ahol éjszaka 4-ig beszéltünk rengeteg mindenről, mindkettőnk nagy szenvedélye a zene. Kb. 220 km-re lakunk egymástól és általában fb-n beszélgetünk. Volt egy lány akibe szerelmes volt, és ezt mindig velem beszélte meg, sokat vigasztaltam hónapokon keresztül, aztán egyszer csak elfelejtette és azt vettem észre, hogy beleszerettem. Aztán találkoztunk, nála is aludtam. Aztán nyáron kimentem Amerikába és akkor elmondtam neki, hogy szeretem, Ő azt mondta hülyeség hogy ezt nem mondtam el neki előbb. Sajnálta, és utána rengeteget bókolt nekem, mondtam, hogy találkozzunk, de sosem ért rá, aztán ősszel megint meghívott magukhoz, ami már nem volt olyan jó, mert ez egy születésnapi buli volt, rengeteg számomra ismeretlen emberrel, de akkor öleltem meg először és azt sosem bírom kiverni a fejemből. Rá két héttel lett barátnője, akivel találkoztam a bulin is, és rengeteget beszélgettek, persze azért mit is eleget beszéltünk. Aztán télen is találkoztunk ugyanabban a táborban de ott csak egy napot voltam, és nagyon akarta, hogy jöjjek valamiért, ott is rengeteget beszéltünk, és aztán valahogy elkezdett nem válaszolni nekem, mikor írtam neki, nem sokkal a találkozás után megmondtam neki, hogyha ennyire nem akar velem barátkozni akkor mondja meg, erre Ő rengeteget szabadkozott, hogy ne haragudjak csak tényleg nem ért rá, pedig Ő szeretett volna velem beszélni. Aztán volt egy koncert, amin Ő is ott volt, és én nem tudtam, hogy ott lesz, nagyon meglepődtem, és azt mondta, hogyha én nem jövök, akkor Ő haza megy, mert nagyon unta, ott is többször megölelt, de közben pedig az egyik haverja azt mondta neki, hogy nem legyen szomorú, mert a barátnője nem jöhetett el, de látszott rajta, hogy örülne, hogyha itt lenne. És azóta is beszéltünk párszor, azt mondta, nagyon jó volt engem látni. Hát kb. ennyi "röviden". És nem tudom mit tegyek.