Mennyire igaz az, hogy egy 16 éves lány gondolkodását úgy tudjuk formálni, ahogy akarjuk?

Vagy félreértitek vagy már nem tudok fogalmazni. Nem akarok kihasználni senkit.

Jó irányba akarnám, hogy sokkal egyedibb legyen, mint az átlag, hogy több közös legyen bennünk, mert úgy érzem, hogy senkihez nem illek össze például az érdeklődési köröm miatt. Sőt, már azt is érzem, hogy senkibe nem tudok már szerelmes lenni.

A csalódás: össze akartam jönni egy saját krombelivel, erre meg nem csak, hogy visszautasítást kaptam, de kiderült (elmondta nekem), hogy valami szexkapcsolatban van valami negyvenéves emberrel és nem is akar igazi párkapcsolatot.

Ne haragudjatok. Tényleg nincs sok értelme a kérdésnek. Nagyon magam alatt vagyok.