Miért olyan férfit választottatok magatoknak 30 körüli hölgyek, aki miután megszületett a gyereketek, lelépett a francba?

Szerintem is a kifutok az időből meg ehhez hasonló felfogások miatt van az, hogy a nők nagy része nem akar látni. Nem bántani akarok itt bárkit is, de azért valljuk be, nagyon kevés az a nő, aki elviselhető hosszú távon. Én ugyanis családcentrikus férfi vagyok, még nincs feleségem, de tapasztalatból mondom, a nők nagy része egy hisztis pitsa, akik folyton sírnak, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők megálmodták. Ha túl kedves voltam, azt hitték félreléptem és kompenzálni akarok, ha túl erélyes, akkor meg egyből lebunkóztak. Szóval 1-2, elvétve találkoztam olyan nővel, aki tényleg egyenlő félként tudna tekinteni rám, mert éreztem rajta, hogy egy igazi nő, aki nem hisztizik mindenen és a kisugárzása miatt is azt éreztem. Szívesen nemzenék neki gyermeket. Más kérdés, hogy ő is fiatal még és én is, s nem kerültünk párkapcsolatba, mert ő már elköteleződött. Érdekes téma ez, engem érdekel. Sok nő okolja ilyenkor a férfiakat, de bele sem gondolnak, hogy már idő előtt a házisárkány szerepét játsszák és ezzel mindent tönkretesznek. S hogy mi a legnagyobb gond? 10-ből 8-9 esetnél tapasztaltam azt, hogy miután megszületik a gyermek, a nők elfeledkeznek a férfiakról és csak a gyermeké minden figyelem. Melyik normális férfi képes ezt feldolgozni hosszútávon? Azért nem csak a férfiak hibásak mindenben.

Szóval ezután elfelejtenek nők lenni, és elhagyják magukat, híznak, mint a szemét és leugatják a pasit, ha az mondjuk szeretne szeretkezni vagy bármilyen más időtöltést megélni a nővel, mert ugye neki ilyenkor mindig a gyermek a szeme fénye. Ezzel nincs is baj, de egyensúlyt kell találni.