Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mi lenne a megoldás?

Figyelt kérdés

Mit tennél,ha a fájdalom teljesen átjárna,de csak 1 embernek beszélhetsz róla,mert a többiek nem tudhatják meg??egyetlen ember...Nem is az anyukád vagy az apukád.csak egy baráttal...óriási hibát követtem el egy éve.Beleszerettem a tanáromba...De ez nem csak egy tini szerelem a részemről.Most is azon gondolkozok,hogy mi lenne ha kilépnék az életemből.Tudom nem megoldás,de már elég volt a szenvedésből.Annyira tökéletes ember...De a korkülönbség miatt azt mondta,hogy nem lehet.Ennek persze már fél éve...De a sebek jobban fájnak ,mint a kezdetben...Nem bírok nélküle lenni...Ő volt nekem a levegő.Ő volt nekem az élet.Az emlékeim 90%-a hozzá köt.És annyira hiányzik...Ha meglátom valahol a szívroham kerülget.és volt már alkalom,hogy össze is estem.Nem tudok uralkodni magam.Nem tudom azt mondani,hogy elég volt.Nem tudok parancsolni magam,hogy fejezzem be.Egyetlen barátnöm tud az egészről,mert ugye ez nem olyan dolog,amit az ember elmondhat mindenkinek...És hiába látszom boldognak,nem érzem magam annak.Üres vagyok.

ha meghallom hogy róla beszélnek könnybe lábad a szemem...

Mostanában egyre gyakrabban érzem,hogy nekem ő az az ember akit soha nem tudok elfelejteni.Meghalnék érte.Ez lenne a legjobb.Csak azért nem teszem meg,mert még mindig abban bízok,hogy egyszer elém áll és elmondja,hogy szeret.Nem kéne több.Örökre boldog lennék.Nyugtatókon élek 1-2 hónapja.Remegek elég sokat.Egy részem elvitte magával,mikor úgy döntött ,hogy lemond rólam...Annyira szeretnék erről beszélni az anyukámmal,hogy átöleljen és azt mondja:el fog múlni kicsim.és megöleljen.Jobb lenne,de neki sem mondhatom el...És ne írjátok azt,hogy majd az idő megoldja...fél éve szenvedek.És félév óta most érzem a legrosszabbnak.Mert ahogy telik az idő,egyre jobban tudom,hogy nem,nem jön vissza...:\'(


2009. szept. 2. 20:02
 1/4 anonim ***** válasza:

megkérdezhetném, hogy milyen idős vagy?


Mert ha már idősebb vagy elmehetnél bulizni b.nőiddel, pasiznátok ellenétek, összejönnél valami normális sráccal és ő elfeledtetné veled :)

2009. szept. 2. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
17 éves vagyok...Nincs kedvem bulizni...Más pasira meg rá sem tudok úgy nézni:'(
2009. szept. 2. 20:12
 3/4 anonim ***** válasza:

Szerintem nyugodtan elmondhatod az anyukádnak, hogy szerelmi bánatod van. Azt nem kell tudnia, hogy ki az,vagy mi történt. Az anyukák megértik az ilyesmit, és megvigasztalnak. meg fogsz tőle könnyebbülni, hidd el. ( én is voltam szerelmes egy tanáromban, 16 voltam )

Elmúlik, ma már nevetek rajta...

25/L

2009. szept. 2. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Nem fogok belemenni abba, hogy a tanár-diák szerelmi kapcsolat egyáltalán nem vezet jóra. Főleg a tanárnak nem.


Megpróbálok segíteni kicsit, háta sikerült. El tudom képzelni, hogy mennyire fájhat ez neked. Én is átmentem ilyen sötét korszakon, amikor az első szerelmemmel szakítottunk, én is totálisan üresnek éreztem magam, sőt azt hittem soha nem lesz olyan, akit szeretni fogok.


És addig sajnos fájni is fog, amíg nem próbálsz túllépni az egészen. Sajnos nem lehet minden a miénk, amit akarunk. Nem akarhatod, hogy elemésszen ez a vágy, ami nem teljesül be vagy most még nem teljesülhet be... Ha az a sorsod, hogy vele legyél egyszer vele lehetsz, de most jelen pillanatban más a helyzet. Remény mindig van, viszont azt tanácsolnám neked, hogy inkább magadat hozd először is normál állapotba.


Mondhatod, hogy könnyű mondani, hogy tovább kell lépni. De nem érdemes senkiért sem összetörnöd és totális depresszió elemésszen. Igen én is több mint 6 hónapon keresztül minden egyes nap emésztettem magam, fájt és azt hittem belehalok. Aztán az egyik nap arra ébredtem, hogy már nem fáj úgy. Igaz, hogy szerettem, talán valahol most is mélyen, de már nem fáj. Nem kell elfelejtened, csak együtt kell élned az emlékével.


Időt kell adnod magadnak és próbálni a jót keresni minden napban. Igen az idő nem oldja meg, mert neked kell megoldani. Igaz ő nem lehet veled, de ne csak rá, hanem azokra is gondolj, akiknek fontos vagy és törődnek veled.


Próbálj meg erőt gyűjteni, küzdeni saját magadért és készülni a továbblépésre. Igen is tudsz magadnak parancsolni, csak akarni kell! Ne tedd teljesen tönkre magad! Hiszen annyi minden van, amit még nem éltél meg. Persze totálisan sosem fogod elfelejteni, de jobban leszel.


Ne zárkózz be! Sírd ki magad! Aztán keress valami olyan tevékenységet, ami leköt és kiélheted magad benne. Akár elkezdhetsz írni vagy festeni, zenét hallgatni, olvasni szerelmes regényeket, mozogni pl úszni, sétálni, valamilyen tanfolyamra járni,elmenni ide-oda, nem feltétlen a discora gondolok, hanem mozi, színház stb...


Amúgy szerintem anyukáddal beszélhetnél erről. Nem kell mindent elmondani és nem kell arról beszélni, hogy az illető egy tanár. Hanem akár egy srác, akibe beleszerettél, de nem jött össze a dolog. Ha nem is a teljes igazság, viszont kiadnál magadból egy kis fájdalmat.


Bár lehet az lenne a legjobb, ha egy pszichológushoz mennél el.


Remélem valamennyire tudtam segíteni.


21/L

2009. szept. 2. 21:07
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!