Hányan vagyunk itt "forever alone"-ok? Ha magadba nézel, hogy ítéled meg, miért alakul így az életed?

4-es, köszönöm a bíztatást!

5-ös! Nem igaz, hogy csak külső bajaim vannak, én is tele vagyok komplxusokkal.

Anyukámék rosszul neveltek, sajnos ez így igaz, ellöktek maguktól, soha semmiről sem beszélünk itthon, semmiféle bensőséges dolgokról, csak a tanulást meg a sulit hajtogatják, mint akinél megakadt a lemez. Apukám egy vadállat, ha valami nem a kénye-kedve szerint alakul, máris oda a fél tányérkészletünk... Valamikor nemcsak az. A nővérem a kedvenc, apukámék folyton hasonlítgatnak hozzá, hogy ő milyen szép, milyen vékony, ő jobban tanult... Olyan suliba kell járnom, amit a szüleim választottak, mondván ez lesz a legjobb számomra, képzelheted, mennyi kedvem van oda járni. Semmi beleszólásom nincs a családi dolgokba, még a véleményemet sem nyilváníthatom ki, mert azonnal lehurrognak, mondván hogy én csak egy gyerek vagyok, ugyanmár mit akarok. A családnnak én vagyok a lábtörlője, ha szar passzban van apukám vagy anyukám, de még a nagynéném is, minden hülye, piti dologba beleköt, és jól odamondogatja a magáét... Általános iskolában engem is csúfoltak, kirekesztettek, nehogy azt hidd, hogy nem... Barátaim alig vannak, nem véletlen, hogy egy anonim oldalon öntöm ki a lelkem. A hangulatingadozás nálam is befigyel, vannak olyan napok, hogy ki sem mozdulok a házból. Igazából az írásod háromnegyede illik rám is. És nem igaz, hogy a szóbeli kommunikáció készséged a nullához közeli, nekem nagyon tetszett, ahogy rendszerezted a gondolataidat.

Lehet, hogy rögtön ezzel kellett volna startolnom, és a külső bajaimat úgy definiálni, hogy és a hab a tortán...