A melegek és leszbikusok mit éreztek, mikor tudatosult bennük a másságuk?

A két utolsónak!

Nem kell megvárnotok, hogy rájöjjetek! Most azonnal fejbe lőhetitek magatokat, de a kádba is belefulladhattok. Legalább lesz egy hasznos cselekedetetek... A ti életetek csak erre való.

Nagyjából tizennégy-tizenöt lehettem, de sosem számolgattam a napokat, éveket. Eléggé összetett, hosszantartó, sokáig formálódó dolog volt, képlékeny és eleinte megfoghatatlan.

Én nem ijedtem ugyan meg, nem pánikoltam, de nem tudtam hová tenni magamat, ezért megpróbáltam utánaolvasni a "dolognak". Egy kicsit ismerkedtem kb. velem egyidősökkel, hogy ne érezzem magam egyedül. Ugyanis a korábbi hosszantartó magány után, amikor egyre nagyobb volt a vágy, a barátságon túl, egyik osztálytársammal kapcsolatban, még nagyobb magányba zuhantam emiatt. Szóval megpróbáltam megismerni magamat ezen belül, miben vagyok értékes más helyzetben, stb., hogy ne legyek magam alatt, ne szakadjak össze.

Furcsa vagy sem, bűntudatot sosem éreztem, nem akartam kinyírni magamat vagy éppen megváltoztatni, és azóta is tartom magam ahhoz, hogy ne skatulyázzam be magamat a "leszbikus" felirat alá. Mert ez csak egy címke, mint a többi.

Erre tanítottam magamat hirtelenjében annak idején, és feszültséglevezetésként írni kezdtem, verset, novellát, regényfélét.

A családom kifejezetten öldöklős hangulatba kerül, ha szóba jönnek a "b.zik", ezért még nem mondtam el nekik, és nem is tervezem, illetve úgy hiszem, majd ha eljön az ideje, és kedvesem, párom lesz valaki, akkor magától értetődőnek veszem a dolgot, nem kertelek, tudni fognak róla, aztán ennyi. Teljes, mihamarabbi önállóságra törekszem, hogy ne terítsen le bármiféle "lelki katasztrófa, törés".

17/L

Megijedtem...

depresszió

magány...

'antiszocializmus' = antiszociális lettem...(közösségkerülő)... Hány éves... kb 13... de még ma is nyomaszt ez az egész...(15 vagyok)

Úgyérzem, valahol mindigis tudtam legbelűl ezt, amióta legelőször merevedett meg a F******* emberi teremtmény látványának hatására... Csakugye a világból azt látjuk eleinte hogy mindenki hetero. Ezért sokáig én is elhittem hogy az vagyok. Aztán később láttam, hogy léteznek 'buznyákok' is, csak az betegség, meg undorító, meg az rossz. Ekkoriban pedig valahol belül elhiteti magával az ember, hogy ő nem roszz, nem beteg, és nem undorító, tehát nem b*u*z*e*r*á*ns...

Aztán mikor mégnagyobb leszel, képes lesz az agyad értékelni a realítást... És akkor rájössz hogy egy deviáns szörnyeteg vagy...

15/F