Összekössem az életemet egy értelmi fogyatékos fiúval?

Sajnos nem ismerem ezt a betegséget. Idővel szellemileg leépül? Vagy miért romlik az állapota?

Ha tudsz társalogni vele, ha szereted és még a kezed is megkérte akkor szerintem van olyan értelmi szinten, hogy képes önmagáról gondoskodni, és talán még a kapcsolatról is.

Ha úgy érzed, hogy belevágnál, csak a ti döntésetek lehet de én megtenném.

Ne haraudj, de kemény leszek.

Sürgősen gondold át, hogy mennyire vagy hiteles, mint társ, és mint gyógypedagógus. Ha az lennél, nem tennél fel ide ilyen teljesen fölösleges kérdést.

Egyébként meg mi az a microcephalia?

Nehéz kérdés.Képes lennél egész életedben őt ápolgatni? Sok áldozattal fog járni.

Örökölhető a dolog? Mert akkor a gyerekek se lennének biztonságban.

Ágyban tudna-e teljesíteni? Ez is egy alappillére a házasságnak.

Ne haragudj, de ha nem lennél gyógypedagógus, megérteném a bizonytalankodásodat, így viszont nem.

A kérdést valami egészen máshogyan kellett volna megfogalmaznod. Nem, ne kösd össze az életed egy értelmi fogyatékos fiúval. Olyannal kösd össze akivel egy szinten tudsz lenni, aki a társad tud lenni, akivel brutálisan tudsz szexelni. Ha a barátoddal mindezt (és még sok mást) is veszitek, akkor a kérdés nem kérdés. Ha kérdés, akkor már régen rossz...

Hű, jó sok kérdést tettél fel, megpróbálok rájuk válaszolni:

1. A microcephalia nem konkrét betegség, hanem egy nagy gyűjtőfogalom (szó szerint "kicsi fej"-et jelent), mely általában ezt takarja, hogy az illetőnek nem fejlődött ki teljesen az agya. Ennek számtalan oka lehet, például születés közbeni oxigénhiány vagy méhen belüli fertőzés. Értelemszerűen utóbbiak nem örökölhetőek, viszont rengeteg genetikai eltérés is okoz ilyen állapotot, ahol az öröklődés esélye elég komolyan fennállhat.

2. Mivel kismillió betegség okozhat ilyen állapotot, ezért azt se lehet megjósolni, hogy az állapota fog-e változni (ha genetikai, akkor nagyobb eséllyel fog romlani; míg ha születési károsodás, akkor jó eséllyel így marad).

3. Az emberek jó eséllyel furcsán fognak rád nézni (a "hülyének fognak tartani" jobb kifejezés, de olyan csúnyán hangzik). A szüleid biztosan el fogják sírni magukat és nem örömükben... Körülbelül naponta 100x fogod hallani a "Nem igaz, hogy a normális férfiak között nem találtál senkit. Mi lesz ha öregek lesztek? Ki fog ápolni kit?" jellegű megjegyzéseket.

4. Szerintem nem jó dolog hazavinni a munkát, ami a te esetedben bekövetkezne. Képzeld el, amikor már 30. éve fogsz fogyatékosokkal dolgozni, már unni is fogod, kicsit meg is fogsz keseredni és amikor hazaérsz egy fárasztó nap után, otthon is folytathatod azt, amit a munkahelyeden...

+1: Nem kérdezted, de én azért elmondom, hogy szegény fiúnak nem lesz egy jól kereső állása (sőt, inkább semmilyen), és te se fogsz olyan hű de jól kijönni a gyógypedagógusi fizetésedből, és erre családot tervezni (a lehetséges genetikai kockázaton felül) a mai világban elég necces. Csúnyábban mondva: nyomorogni fogtok a gyerekekkel...

Elhiszem, hogy sajnálod, de emiatt nem kell feláldoznod a saját életed.